Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Ember Győző: A levéltári forrásközlés apparátusa / 203–221. o.

208 Ember Győző meg a forrásközlés alapjellegét, nemkülönben a közlésnél érvényesített elveket és alkalmazott módszereket. A forrásközlés céljáról a közlés bevezetése általában akkor is szól, ha az előszó már említette azt. A bevezetés bővebben fejti ki a közlés célját, mint az előszó tette, anélkül azonban, hogy terjengőssé válnék. A különböző fajta közlések bevezetései azonos jellegűek és terjedelműek szoktak lenni. Más a helyzet azzal a magyarázattal, amelyet a bevezetés a közlés tárgyáról vagy témájáról ad. Ez már különböző jellegű és terjedelmű az egyes közlésfajtáknál. A népszerű forrásközlés bevezetése jóval kevesebbet mond a közlésre kerülő forrásanyag tárgyáról vagy témájáról, mint akár a tudományosan népszerűé, főleg pedig mint a tudományosé. Ennek megfelelően sokkal rövidebb is azoknál. A tudományosan népszerű, főleg pedig a tudományos forrásközlés bevezetése behatóan ismerteti, magyarázza a közlésre kerülő forrásanyag tárgyát vagy témáját. Ennek megfelelően sokkal hosszabb is, mint a népszerű forrásközlés bevezetésének tárgyismertetése. Hasonló a különbség a teljes anyagú és a szemelvényes forrásközlés bevezetésének a forrásanyag tárgyáról vagy témájáról adott magyarázata között. Az előbbi behatóbb és hosszabb, mint az utóbbi. A legnagyobb különbség azonban az általános és a tematikai forrásközlés bevezetésének tárgymagyarázata között van. Már az általános forrásközlés két típusa: a kronológiai és az irattípusos között is lényeges eltérés van. A kronológiai forrásközlés bevezetése általában kevesebbet mond a közlésre kerülő forrásanyag tárgyáról vagy témájáról, mint az irattípusosé. Vonatkozik ez elsősorban a tudományos kronológiai forrásközlésre. A Zsigmond-kori oklevéltár bevezetésében pl. semmit sem olvashatunk a forrásanyag tárgyáról vagy témájáról. Már más a helyzet a tudományosan népszerű kronológiai forrásközlésnél. Az Iratok az ellenforradalom történetéhez című forráskiadvány bevezetésében pl. terjedelmes tanulmányt olvashatunk. Igaz, hogy ez inkább az időszak történetéről szól, mint az iratok tárgyáról, de kétségtelen, hogy közvetve arról is tájékoztat. Az irattípusos forrásközlés bevezetése behatóan foglalkozik a közlésre kerülő forrásanyag tárgyával. Ezt olyan módon teszi, hogy a kérdéses irattípust, vagy pedig az azt létrehozó szervnek vagy személynek, az ún. iratképzőnek a működését elemzi. Az Urbáriumok című kiadványnak pl., amely XVI—

XVII. századi urbáriumokat közöl, nem is teljes anyagban, hanem csak szemelvényesen, a bevezetése megmagyarázza, hogy mik voltak az urbáriumok, hogyan keletkeztek, és mit találhatunk bennük. Az Úriszék című kiadványnak, amely XVI—

XVII. századi úriszéki jegyzőkönyveket tesz közzé, a bevezetéséből megtudjuk, hogy mik voltak az úriszéknek nevezett földesúri bíróságok, milyen ügyekben és hogyan ítélkeztek, és hogy mindezek alapján jegyzőkönyveik mit tartalmaznak. A Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek című kiadvány bevezetése hasonló módon elemzi a magyar minisztertanács hatáskörét, illetékességét, szervezetét és ügyvitelét, s ennek alapján világítja meg, hogy milyen témákra vonatkozó adatokat találhatunk ezekben a jegyzőkönyvekben. Az irattípusos forrásközlések tárgyelemző, nemkülönben egyes kronológiai forrásközlések korelemző bevezetéseit már joggal tekinthetjük és nevezhetjük bevezető tanulmányoknak. Még inkább vonatkozik ez a tematikai forrásközlések bevezetéseire. A tematikai forrásközlők gyakran figyelmen kívül hagyják azt az irányelvet, hogy a forrásközlés bevezetésének nincs más rendeltetése mint az, hogy a közlésre kerülő forrásanyag egészére vonatkozó magyarázattal szolgáljon, annak jobb megértését és könnyebb használatát segítse elő. Ehelyett a forrásközlés bevezetésében monog-