Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - KRÓNIKA - Pecze Ferenc: Közigazgatásfejlesztés és közigazgatástörténeti kutatás / 187–189. o.

188 Krónika Csizmadia Andor professzor által készített és sokszorosított kötetben a meghívottaknak előzetesen kiküldött „Közigazgatástörténeti kutatások" tervtanulmányt Kovács Kálmán professzor és Kállay István levéltári osztályvezető oppozícióival együtt tárgyalták meg. Az alapos és a vitában némi kiegészítéssel megerősített munka a MTA Állam- és Jogtudományi Intézete gondozásában „A közigazgatás fejlesztésének komplex tudományos megalapozása" sorozat (Bp,, 1973. 68. old.) révén hozzáférhető, ezért ismertetésétől eltekintünk. Az első opponensi vélemény (Kovács K.J a jelenlegi szűk létszámú kutatóbázist figyelembe véve csupán a legsürgősebb teendőket emelte ki. Elöljáróban ezek vizsgálódási időhatárait az előttünk közvetlenül lepergett mintegy száz évnyi szakasz valamennyi etapjának feltárásában jelölte meg. Különösen az igazgatási reformok tapasztalataival, a területszervezés, a regionalizmus stb. kérdéseivel kell foglalkozni. Önálló témaként továbbá a főváros, ill. a magyar és az európai nagyvárosok polgári korszakbeli, valamint második világháborút követő fejlődésének kutatását javasolta. Ezzel egybehangzóan 1976 elején a közép-európai nagyvárosok igazgatástörténetét tárgyaló jogtörténeti nemzetközi konferencián a szocialista qfszágok és néhány nyugati állam szakemberei vesznek részt. A tanulmánytervet a második oppozíció (Kállay I.) levéltáros szemszögből is rendkívül konstruktív kezdeményezésnek minősítette. Hangsúlyozta, hogy historiográfiai adalékaival voltaképpen saját fogalmi körén túlmutat. Közigazgatástörténeti kutatások elméleti megalapozásához Lenint idézve rámutatott, hogy mindig fel kell mérni: „az adott jelenség miként jött létre a történelem folyamán, milyen főbb szakaszokon ment át fejlődése alatt". Joggal fontosnak tartja a gyakran változó szakterminológia egyeztetését is. Hasznosnak ítéli a Magyary Zoltán-féle közigazgatástudományi iskola átfogó értékelését, amelynek hatása a népi demokratikus korszakra jócskán átnyúlt. Korszakbontás tekintetében a kutatást a modern közigazgatás elemeinek fellépésétől 1848-ig terjedő, a neoabszolutizmus, a dualizmus kori, a tanácsköztársasági, az 1929. 30. te. témákra kell irányítani. Foglalkozott még az opponens az archontológiai forrásgyűjtés, valamint a magánigazgatás és a közigazgatás kapcsolatának kérdéseivel. Végül a publikációs igényekről és lehetőségekről beszélt, majd a közigazgatástörténeti kutatások összehangolására bizottság létrehozásának gondolatát támogatta. A tervtanulmány egészében metodikailag Buguslaw Lesnodorski egyetemes történeti jellegű áttekintéséhez közel áll (lásd: Elements juridiques et administratifs dans les transformations de l'État moderne. Mezsdunarodnij komitet isztoricseszkih nauk. Tom. I. es. 6. Moszkva, 1974. 215— 246. old.). Nyilvánvaló, hogy a közigazgatástörténet a mának és a jövőnek segítséget csupán sajátos kutatási eszközeinek megfelelően nyújthat. Messzebbi távlatokra kénytelen visszatekinteni, hogy a közvetlenül alkalmazható közeli pozitív vagy negatív tanulságokat világosabban legyen képes tolmácsolni. Emellett a pályájukat befejezett intézmények (megszűnésük okainak stb.) feltárását is jogosultnak kell tekinteni. A dualizmus kori kutatásoknál az akkori államközösség jellegzetes összetevői sem mellőzhetők; a hazai igazgatási konstrukciók más országokban is érvényesültek (1. pl,: Zakoni i naredbe o upravi gradskih i seoskih obeina. 2 kiad. Zagreb, 1897). A felszabadulás utáni időszak vonatkozásában pedig teljes képet a többi szocialista országok igazgatási rendszereinek fejlődésével való egybevetés szolgáltathat. III. A téma többirányú időszerűsége a vitaülésen szép számban megjelent ismert tudósokat és fiatal szakembereket egyaránt termékeny eszmecserére indította

r A tervtanulmány alapgondolatával mindenki egyetértett. Főleg spektrumának bővítését ajánlották és arányhelyesbítő észrevételeket tettek. Mindenekelőtt a historiográfia államjog-jogtörténet-tudomány centrikusságát jelezték. Trócsányi Zsolt történettudományi művekkel {Wellmann Imre, Jakó Zsigmond stb.) való kiegészítését javasolta. A rohamosan terjedő városcímer kultusz tekintetében a heraldikai követelményeket és fogyatékosságokat Bertényi Iván ecsetelte. A Magyary-fél& források gazdag lelőhelyeire (OL, ELTE) és feltárásuk szükségességére többen (Karsai E., Verebélyi I.) utaltak. Wiener György (Tanácsakadémia Szervezéstudományi Intézete) kiemelte, hogy a megyei, járási, községi igazgatási kérdések elemzésében a történeti kutatómunka eredményeire is erőteljesen támaszkodnak. Egyebek között az állami beavatkozás, az egykori gazdajegyző és a mezőgazdaság mai szubvencionálásának párhuzama körében levonható közigazgatástörténeti konklúziók fokozott érdeklődést keltenek. Külföldi példák alapján Sashegyi Oszkár a közigazgatási iratkezelés, ügyvitel stb. szerepével foglalkozott, amely tárgyköröknek más országokban tanszékei vannak. Ezekre nézve levéltáraink a történeti tapasztalatok jelentős szaktanácsadó szellemi bázisával rendelkeznek. Farkas Gábor az ellenforradalmi rendszer Fejér megyei, a földbirtokos arisztokrácia kezében volt közigazgatásának sajátosságait mutatta be. E retrográd társadalmi-politikai erőcsoportosulás a legitimizmus tartalékaként országos szinten is szervezkedett és a korabeli kormányzattal jobbról szembenállt. Karsai