Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - IRODALOM - Draskóczy István: R. Delort: Introduction aux sciences auxiliaires de l'histoire. (Collection U, Serie „Histoire médievale”). Paris, 1969 / 141–143. o.

142 Irodalom s ezzel kizár minden kihagyást, hibát. Hitelesnek tartja a fogalmazványokat, ugyanígy a regisztrumokba bevezetett oklevélmásolatokat. A kartuláriumoknál bonyolultabb a helyzet, mivel ahogyan a bíróságokon egyre inkább hitelesként fogadják el a kartuláriumok okleveleit, úgy interpolálják egyre sűrűbben az okleveleket. A kérdés jelentőségét még növeli, hogy az európai koraközépkorra vonatkozó dokumentumok többsége ilyen gyűjteményekben maradt ránk. Végül igen részletesen elemzi az egyes belső oklevélrészeket, elsősorban a francia gyakorlat alapján. A fejezetet a legfontosabb európai forráskiadványok jegyzéke egészíti ki (Kelet-Európát 3 lengyel és 1 magyar sorozat — a Monumenta Hungáriáé Historica — képviseli). Talán a könyv egyik legérdekesebb fejezete a genealógiai, amely a személynévtannal együtt „Az emberek tanulmányozása: egyének és családok" című fejezetbe került. A genealógia alapfogalmai után vázolja a táblázatok összeállításánál felmerülő problémákat. A genealógiának a modern történeti kutatásban betöltött szerepe a korábbinál jóval szélesebb. A középkorban oly fontos rokonsági kapcsolatok feltárásával a társadalomtörténetet is segíti: társadalmi mobilitásra következtethetünk például egy nemesi családfán megjelenő polgári vagy paraszti elemekből. Ha tisztázzuk, hogy egy adott korszakra vagy társadalmi osztályra a vizsgált anyag reprezentáló lehet, akkor ezek demográfiai viszonyairól is sok hasznos értesülést szerezhetünk. Delort utal az antropológia és a genealógia kapcsolatára. Egy adott terület lakosságát a rokonsági kapcsolatok úgy átszövik, hogy hasonló antropológiai jegyek alakulnak ki. így állapították meg, hogy a középkor folyamán Montpellier vidékére északi eredetű népesség vándorolt be (pl. Auvergne). Persze az ilyen elemzésekhez elengedhetetlen a levéltári források használata. A genealógiai fejezetet szorosan követik a heraldikai és pecséttani fejezetek. A középkori ember szemében nagy jelentősége volt a pecsétnek és a címernek: tulajdonosát, annak jelenlétét jelképez'ék. így a középkori társadalom kutatásának sajátos síkját jelentik. A szerző a címertani részben a címerhasználat elterjedésének jellemzése után a francia címertani alapfogalmakat ismerteti. Előadása itt is és a pecséttani fejezetben is szorosan kapcsolódik a francia gyakorlathoz. Delort részletesen foglalkozik a címereknek a történelmi megismerésben betöltött szerepével. A címer sok fontos adatot szolgáltathat viselője életéről, családjáról, társadalmi helyzetéről. Ehhez ismerni kell a középkor szimbolikáját: a szinek hierarchiáját, a számok szerepét, a címerképek és heroldalakok mögötti tartalmat. Egy-egy címerelem változása sokszor fontos tényt takarhat. Itáliában pl. a vörös vagy fekete címermező a guelf és ghibellin ellentéteket is tükrözheti. Egy-egy nagyob hűbérúr hűbéreseinek címerei sok hasonló vonást mutatnak, amire Németországban van különösen sok példa. A technikatörténet is hasznosítani tudja a címerek ábrázolását. Lübeck címeréből következtettek a balti hajózási technika megváltozására, aminek szerepe volt a Baltikereskedelem fellendülésében. A címerekkel szorosan összefüggnek a pecsétek, melyeknek tanulmányozása a szerző szerint nagyon fontos, hiszen számtalan felhasználási módja van. A pecsét jellemző tulajdonosa (főúr, nemes, polgár, intézmény, város stb.) helyzetére, hatalmára, társadalmi szerepére. így a társadalomtörténet fontos dokumentuma. Hangsúlyozza az írásos dokumentumok hitelesítésében betöltött szerepét, halványan utal intézménytörténeti jelentőségére. Franciaországban a királyi pecsétek elterjedése jól dokumentálja a központi hatalom megerősödését a tartományokban. A királyi okleveleken a francia gyakorlat szerint a rendelkezés jellegétől függően különböző színű pecsétek vannak — legfontosabb a zöld, az örökkévalóság színe. A címeres pecsét címerek, egyének azonosításában fontos. Megtörténik, hogy valaki megváltoztatja nevét, de a pecsét állandó marad, és elárulja a két személy azonosságát. De a címer a társadalom és politikatörténet mellett a gazdaság- vagy a várostörténetnek is fontos forrása. A használt viaszfajták útmutatást adhatnak az egykori viaszkereskedelem vizsgálatához. A szerző utal divattörténeti szerepére is. A pecséteket a francia gyakorlat alapján csoportosítja: felségi, lovagi, gyalogos, egyházi stb. pecsétek. A segédtudományok közül talán egyik sem ment át oly nagy változáson, mint a kronológia és a vitatott helyzetű történeti földrajz. Delort először a hagyományos kronológiával foglalkozik (datálás, naptárszámítás), bizonyítván, hogy a „longue durée" mellett továbbra is nagy szerepe van nemcsak az oklevél-datálás, hanem az események sorrendjének rekonstruálása szempontjából is. Ezenkívül igen részletesen tárgyalja az időmeghatározás modern, természettudományos alapjait: asztronómia, gleccsermozgás, radiokarbon-vizsgálat stb. A szerző a történeti földrajz megújulását még inkább kiemeli. A történeti földrajz kategória helyett a braudel-i geohistória (géohistoire) kategóriát használja, amelynek a történeti földrajz csupán egyik, bár nagyon fontos vetülete. A geohistória azt vizsgálja, hogy mi a történelmi folyamatok földrajzi háttere, az adott korszak földrajzi viszonyai, környezete hogyan befolyásolják annak alakulását. így a történeti földrajz feladata a hagyományostól eltérően egy bizonyos táj földrajzi környezetének a feltárása, beleértve a felszíni viszonyokat, növényföldrajzi viszonyokat, de idetartozik az úthálózat, településtörténet stb. vizsgálata is. Az erdőtakaró módosuló belső szerkezete az