Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Iványi Emma: Az alnádor és a nádori ítélőmester esküje / 123–128. o.

AZ ALNÁDOR ÉS A NÁDORI ÍTÉLŐMESTER ESKÜJE Egy XVIII. századi rendező 1753 után, az ország levéltárában, rossz helyre tett egy latin nyelvű keltezetlen fogalmazványt s így akarata ellenére és tudtán kívül két további ítélőmesterhez juttatta Esterházy Pál nádort (1681—1713). Az 1713. március 26-án elhunyt nádornak 32 éves nádorsága alatt öt ítélőmestere volt: Tallián István, Orbán Pál, Szirmay István, Tolvay Gábor és Meskó Ádám. Felsőbüki Nagy István és Zichy Ádám azonban sohasem tartozott ítélőmestereinek sorába. A keltezetlen fogalmazvány ugyanis, amelyben ez a két név szerepel, nem Esterházy Pál, hanem utódja, Pálffy Miklós nádor iratai közé való. Esterházy Pál kancelláriájáról Papp László írt tanulmányt az 1940-es évek elején.

1 A fent felsorolt öt nádori ítélőmestert ismeri, nevüket is abban a sorrendben közli, ahogyan egymás után következtek. A nádor egyszerre csak egy ítélőmestert tartott, az országbíró szintén, csak a személynöknek volt két ítélőmestere. Azt is meg kell itt jegyeznünk, hogy Esterházy Pál nádorsága alatt nem Tolvay Gábor „az egyetlen báró az ítélőmesterek között,

2 mivel bárói címét később kapta, nem ítélőmestersége előtt vagy az alatt. Az egyetlen báró Szirmay István volt, aki még országbírói ítélőmestersége idején szerezte meg ezt a címet.

3 Visszatérve a két „létszám feletti" ítélőmesterre, Nagy Istvánnak a fenti sorba való beleillesztése a szerzőnek is gondot okozott: „...mint nádori prothonotariust nem tudjuk elhelyezni az időrendben, mert mindössze csak egy keltezetlen oklevélben találkozunk vele." Azután megpróbálja Meskó Ádám elé tenni,

4 ami érthető, mivel Tolvay Gábor, aki Meskót ténylegesen megelőzte, 1704-ben kuruc fogságba került, sorsa egy ideig bizonytalan volt; így a szerző gondolhatott arra, hogy Meskó kinevezése előtt Tolvayt esetleg Nagy István helyettesítette. De nem így történt. S nem is Esterházy Pál az, aki a „keltezetlen oklevél"-ben ragaszkodik ahhoz a nádori jogához, hogy alnádora és ítélőmestere őelőtte tegye le a hivatali esküt,

5 hanem Pálffy Miklós. 1 Levéltári Közlemények, Bp., 1942—1945., 310—344. 2 Uo. 18. — Helyesen állapítja meg, hogy az ítélőmesternek a kor felfogása szerint nemesi származásúnak kellett lennie és „báró vagy jobbágy nem lehetett prothonotarius". Uo. 315. 3 Fogadott fiával, Szirmay Tamással együtt kapta 1695-ben. OL, Liber Regius (A 57), 23. k., 478—481. * Uo. 318. — Kiemelés tőlem. 6 „...prothonotarius et vicepalatinus coram Palatino tamquam principali suo solitum deponere consuevissent iuramentum." Uo. 312., idézet a keltezetlen iratból, amelynek levéltári jelzete: OL, Archívum palatinale principis Pauli Esterházy (a továbbiakban: Arch. palát.) (N 8) Lad. 48. Fase. 8. No. 20.