Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Iványi Emma: Az alnádor és a nádori ítélőmester esküje / 123–128. o.

124 Iványi Emma A keltezetlen, aláíratlan fogalmazvány korát ugyanis szövege s a benne szereplő személyek neve és tisztségei alapján meg tudjuk határozni, Nagy Istvánt illetően pedig még kételynek sincs helye. Esterházy Pál nádorságával kapcsolatos kutatásaim során megismerhettem felsőbüki Nagy István pályafutását is. A nádor bizalmát bíró, küldetésekben, bizottsági tárgyalásokon is gyakran igénybe vett munkatársa volt, de nem nádori ítélőmester. Sopron megyei középnemes családból származott, Felsőbükön lakott, gyakran oda idézte maga elé a peres feleket is. Egy 1691. július 30-i királyi oklevél szerint Sopron megye alispánja (korábban jegyzője).

6 Sopron megye örökös főispánja maga a nádor volt. 1693-tól kezdve Nagy István az iratokban személynöki ítélőmesterként szerepel,

7 s 1699. január 2-án a nádor végrendeletének hitelesítői között is még ezt a címet viseli.

8 1699 tavaszán már országbírói ítélőmester.

9 Egymás után négy országbíró mellett teljesített szolgálatot (Csáky István, f 1699; Batthyány Ádám, |1703; Erdődy György, fl712;

10 Pálffy Miklós, 1713 után Esterházy Pál utódja a nádorságban). Az ítélőmesterek ebben az időben már legnagyobb részt szakhivatalnoknak számítottak, helyükön maradtak az országbíró halála után is. Jeszenszky István nádori titkárnak Esterházy Pál nádorhoz írt 1713. január 13-i leveléből azt is megtudjuk, hogy Pálffy Miklós mint új országbíró Nagy Istvánt Esterházy közbenjárására erősítette meg ítélőmesterségében.

11 A nádori ítélőmester Esterházy Pál haláláig Meskó Ádám maradt. Mindezekből nyilvánvaló, hogy Nagy István Esterházy Pál nádorsága alatt nem volt nádori ítélőmester, csak Pálffy Miklósnak nádori kinevezése után lett az.

12 Pálffy eszerint nemcsak elődje kérését teljesítette, hanem értékelte is Nagy István munkásságát, annyira, hogy később alnádornak is kinevezte. Az 1723 : 17. törvénycikk 4.§-a még alnádorként említi. Ebbe a tisztségbe, amint alább látni fogjuk, 1720-ban került. A keltezetlen latin nyelvű fogalmazványon aláírás nincs, de a fentiek után nyilvánvaló, hogy kibocsátója Pálffy Miklós nádor, mivel az ő ítélőmestere, majd alnádora volt Nagy István, akit a nádori ítélőmesterségben Szluha Ferenc követett. Ez után lett nádori ítélőmester a család köznemesi ágából származó Zichy Ádám. A címzett nevét sem tartalmazza a fogalmazvány, csak megszólítását: „Serenissime princeps!" A nádor egy magyar levélnek — Száraz György személynök levelének — latinra fordított szövegét küldi mellékletként a címzettnek, aki ezek szerint magyarul nem tudott. A magyar levélben a személynök arról értesítette a nádort, hogy — mint a királyi tábla elnöke — külön királyi határozat nélkül nem bocsáthatja be Zichy Ádámot a táblára, mivel esküjét nem a tábla, hanem a nádor előtt tette le. A nádor panasszal fordult az ismeretlen címzetthez és segíségét kérte. 6 Arch. palát. Lad. 46. Fase. 1. No. 20. 7 Többek közt Arch. palát. Lad. 44. Fase. 6. No. 101. 8 OL, Neo-regestrata acta (E 148) Fase. 353. 9 OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára. Pál nádor iratai (P 125). (A továbbiakban: Est. P. +numerus.) Est. P. 4841. 10 Erdődy Gábor Antalnak Esterházy Pálhoz intézett levele szerint az országbíró 1712. december 25-én halt meg. A világi méltóságokról később készült kamarai jegyzékben (OL, Liber Dignitariorum saecularium, E 683) az 1713. év szerepel, ami téves. — Fenti levél jelzete: Est. P. 1980. 11 Est. P. 2598. 12 Egy 1714. szept. 8-án Pozsonyban kelt, az országgyűlésen megjelentek névsorát tartalmazó jegyzéken a királyi tábla tagjai között találjuk Hunyady András alnádort, Barlok István alországbírót és Nagy István nádori ítélőmestert (valamint a többi ítélőmestert is). OL, Diaeta anni 1708— 1715 (N 50), Lad. R. Fase. Y. No. 2.