Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

112 Kubinyi András István kori formák között — „írt" egy oklevelet.

392 Ekkor még mindig Lukács az érsek, de maradt 1181-ből olyan oklevél is, amely már Miklós érseksége idejére esik, a kancellár pedig Kalán.

393 Az 1170-es évek végén tehát mintha konszolidálódott volna valahogy a királyi „kancellária". Pál bizonyára több évig — ha talán nem is 1181-ig — hivatalban volt, és püspökké választása után Vaska személyében utódot kapott. Ez talán III. Béla és Lukács érsek viszonya megjavulásának köszönhető. Talán nem tévedünk, hogy az uralkodó és az érsek kibékülésének okát a székesfehérvári prépostság, és általában a királyi prépostságok feletti iurisdictiós vitában keressük. III. Sándor 1179-ben igen durva szavakkal állította össze Lukács érsek bűnlajstromát. Ebben megtalálhatjuk a III. Istvánnal és III. Bélával szemben pápai közbenjárás ellenére folytatott ellenállást, továbbá azt, hogy András kalocsai érseket, amikor győri püspökké választották, a pápai legátus intésére sem akarta felszentelni. A fő vád az, hogy Andrást, most már mint érseket, kiátkozta. A vádak között azonban van egy, amely azt mutatja, hogy Lukács ekkor, 1179-ben már III. Béla oldalán áll. A pápa utasította, hogy vonja meg a királytól áldását, amennyiben az a székesfehérvári prépostnak nem adja vissza a prépostságot, noha ez az elmozdítás a római egyház számára általa és elődei által adott kiváltság ellenében történt. Ugyanakkor III. Bélának is írt a pápa. A király András érsektől annak ellenségei hatására megvonta kegyét és elmozdította. Helyezze vissza, különben megvonja a királytól apostoli áldását, és a székesfehérvári egyházban, ahol a királyi szék áll, és ahonnan kivette a prépostot, egyházi tilalmat rendel el. III. Sándor ezen felül írt az esztergomi és kalocsai tartományok összes suffraganeusának, a prépostoknak» és apátoknak stb., hogy felmenti András érseket Lukács excommunicatiója alól. Lukács azzal vádolta Andrást, hogy kezet vetett esztergomi klerikusokra.

394 A kérdés lényege az volt, hogy a királyi „capella propria"-nak számító, és mint ilyen, közvetlen az érsekhez tartozó székesfehérvári egyház épp III. István és III. Béla idején törekedett pápai legátusok, majd maga a pápa segítségével a nullius-státus kiváltságát elnyerni, ami azután sikerül is.

395 Ez kétség kívül sértette az érsek érdekeit, és talán III. Béla korábban — ahogy ez a pápai írásból következtethető — ezért adott maga is kiváltságokat a káptalannak. Gergely prépost, aki András érsekkel együtt vett részt az 1176-os győri tanácskozáson, nyilván annak bizalmasa lehetett. Talán megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy ő volt az a prépost, aki később összekülönbözött a királlyal, aki erre a korábban adott kiváltságok sérelmével megfosztotta javadalmától. András érsek ugyanekkor válhatott kegyvesztetté. Lukács — aki mind érsektársával, mind az önállósuló préposttal szembenállott — erre kibékült a királlyal, femikor az ügyet elintézték és mint kanczelláriai szolgálatot végzett egyén alkalmas volt arra, hogy az előtte tárgyalt ügyről oklevelet írjon." —• Uő., Die Urkunden i. m. 230. 392 RA 131: „privilégium per notarium neum Wasca inscribi feci et regali sigillo et anuli mei impressione roboravi." — Ezek szerint ebben az esetben az ellenőrző gyűrűspecsétet nem a kápolnaispán nyomta volna be a pecsétbe? 393 RA 133: „Galany (?) aule regié cancellario (qui) quartam hanc annotavit." 394 Kiadta Holtzmann, Papst Alexander i. m. 401—403. — Uő., Beiträge i. m. 142—145. — Uő., XII. századi i. m. 412—415. 395 Mezey, Székesfehérvár egyházi intézményei a középkorban, (Székesfehérvár évszázadai, 2. k.) 23—30. — Úgy véli, hogy Székesfehérvár a végleges bulla maiort a pápai nullius status-ra 1181-ben kaphatta, a pannonhalmi apátsággal egy időben, («o. 28.) Ennek lehetőségét kétségbe nem vonva az 1179-es viszály alapján talán korábbra, ez elé is lehetne helyezni. Hiszen épp ez a kiváltság tette a prépost letételét olyan nagy bűnné.