Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 113 dezte eljárását a székesfehérvári ügyben, Andrást pedig kiátkozta. Talán Lukács András ellen emelt vádját is a közvetlenül az esztergomi érsekhez tartozó egyházak megszerzésére irányuló törekvéssel lehet megmagyarázni. András ugyanis állítólag az esztergomi érsek klerikusaira vetett kezet. Két jelentős, közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozó társaskáptalan közül Titel a kalocsai egyházmegyében, Arad pedig, amelyet 1177-ben adományozott meg a király, a kalocsai érsek alá tartozó csanádi egyházmegyében feküdt. Lukács klerikusai esetleg ennek a két társaskáptalannak papjai lehettek, akik felett András Lukács kegyvesztettsége idején saját megyéspüspöki, illetőleg metropolitai hatalmát akarta kiterjeszteni. Akárhogy is van, Lukács kegyvesztettsége idején a capella nyilvánvalóan veszített befolyásából, és az oklevélkiállító szervhez fűződő kapcsolata is meglazult. Úgy látszik azonban, hogy a király és az érsek kibékülése után sem állt vissza a régi helyzet. Az új, III. Béla által nyilván Lukáccsal egyetértésben kinevezett székesfehérvári prépost, Pál, a leghatalmasabb királyi „capella propria" feje, aki még püspök korában is — igaz, valószínűleg csak utólag — állított ki és pecsételt okleveleket, nem valószínű, hogy nótáriusként vagy kancellárként függött volna egy alacsonyabb egyházi rangú comes capellae-től. Más a helyzet Vaska esetében, ő azonban csak néhány hónapig volt hivatalában, és így csak feltételezhetjük, hogy Lukács embere lehetett, hiszen az érsek halálával eltűnt. Az új érsek, Miklós, II. Géza egykori kápolnaispánja

396 ebben a minőségben az oklevéladás szakemberének számíthatott, és így elvárható volt tőle a királyi írószerv megreformálása, vagy legalábbis a II. Géza-kori állapot helyreállítása. Az érsek környezetében III. Sándor pápának az authentikus pecsétről kiadott dekretálisát

397 nemcsak ismerhették már, hanem a fogalmat már alkalmazták is. A „sigillum authenticum"-ra vonatkozó első magyarországi okleveles adat ugyanis Miklós érsek egyetlen fennmaradt oklevelében olvasható.

398 Amint Miklós elnyerte az érseki széket, Vaska nótáriust Kalán kancellár váltotta fel.

399 Kalán két évig, 1183-ig maradt hivatalában: még egy oklevelet ismerünk tőle ebből az évből.

400 A királyi írószerv élén ő az első, aki kezdettől fogva kancellárnak címezi magát, és hiteles oklevélben először nála fordul elő az „aule regié cancellarius" cím.

401 Saját tevékenységének jelölésére ő vezette be az „annotavit" kifejezést, amely tényleg jól fejezte ki a kancellária vezetőjének korábbi feladatkörét.

402 Tanúnévsort nem használt, hanem a korjelző méltóságok neveit adta meg. Más vonatkozásban is újít.

403 A nagyúri nemzetségből (Baár-Kalán) származott és művelt, feltehetően • 396 Ld. fenn, 284—286. j. 397 Redlich i. m. 111. — Kumorovitz L. Bernát, Az authentikus pecsét, Turul 50 (1936) 46. 398 CodSIov. I. k. 90—91: „Solent scriptis inseri facta mortalium, ne tractu temporis revocentur in dubium, ut quod obliterare posset temporis diuturnitas, ad memóriám hominum sigilli autentici revocet auctoritas." —• Az oklevélre ld. pl. Franz Eckhart, Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter, MIÖG IX. Erg. Bd. Innsbruck, 1915, 414. — Horváth, A latin nyelvű... 95. skk. — Kumorovitz, Az autentikus pecsét i. m. 53. — Szilágyi, Az Anonymus-kérdés i. m. 181. skk. — Szentpétery, Okit. 77. 399 Ld. fenn, 388. j. 400 RA 136: „Calanus verő regis cancellarius hanc cartam annotavit." 401 Előfordult két gyanús dalmát oklevélben: RA 91, 92 (1158), valamint III. Béla alatt a szintén gyanús RA 129 (1178)-ban. 402 Ld. fenn, 271. j. 403 Vö. Szilágyi, Az Anonymus-kérdés i. m. 183—184, azonban az 1183-as érseki oklevélben említett Alanus magister esztergomi kanonokkal való azonosítása nem fogadható el, vö. Sólyom i. m. 58. o. 22. j. 8