Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 111 ellentéte idején a hatvanas évek második felében. Az egyik oklevél a király — nyilván a pápa nyomására kiállított — kötelezvénye, hogy a kalocsai érsek általi megkoronáztatása nem érinti az esztergomi érsek koronázási jogkörét,

383 míg a másik valószínűleg a veszprémi káptalanban készült „Empfängerausfertigung".

384 A mintául szolgáló oklevelet Cornellius kancellár pecsételte és Becen nótárius fogalmazta, ilyenformán a veszprémi káptalan az oklevél méltóságsorában szerepeltetett egy Kenesa nevű kancellárt, és Vatha nevű nótáriust, természetesen nem utalva az oklevél kiállítása körüli funkciójukra.

385 Kenesa — nyilván Cornellius mintájára — a kápolnaispán pecsételési feladatát látta el, Vatha teendője pedig az oklevél fogalmazása lett volna, bár ebben az esetben úgy látszik, hogy az oklevelet a káptalanban fogalmazták. 1177—1178-ból egyszerre három oklevél szövege maradt ránk. Az aradi társaskáptalan javára kiadott töredékes oklevél fennmaradt szövege sajnos nem említ kancelláriai tisztségeket,

386 de talán nem érdektelen, hogy egy olyan egyházi testület kapta a privilégiumot, amely a kalocsai érsekség egyik suffraganeus egyházmegyéjében, a Csanádiban feküdt ugyan, azonban királyi prépostságként közvetlenül az esztergomi érsekhez tartozott.

387 Ugyancsak 1177-re tehető egy keltezetlen oklevél, amely Pál prépost nótáriust tünteti fel az oklevél „írójaként" és pecsételőként. Ez az utolsó magánszemély nevében kiadott királyi pecsétes oklevél.

388 Egy 1178-ra datált hamis oklevél a később szokásos (és eddig legfeljebb dalmát oklevélnyerőknek adott okleveleken feltűnő) dátum, per manus-formulában említi ugyanezt a Pált, mint székesfehérvári prépostot és a királyi udvar kancellárját.

389 A következő oklevél csak 1181-ből maradt fenn: ez az előbb említett, az „írásbeliség elrendelésére" vonatkozó oklevél. Ezt ugyanez a Pál — most már erdélyi püspök — fogalmazta mint az előbbieket.

390 Notariusi vagy kancellári címe nincs, tehát elképzelhető, hogy valóban utólag szerkesztette meg az oklevelet, akkor az már nem volt az ő feladata.

391 Ugyanebben az évben Vaska nótárius — a korábbi, II. Géza és III. 383 RA 125. 384 RA 126. — Ld. fenn, 266. j. a mintájául szolgáló III. István-oklevéllel összehasonlítva. 385 Szentpétery a RA 126-hoz fűzött megjegyzésében megkérdőjelezi, hogy az oklevél végén szereplők jelenlevők. Összehasonlítva a mintául szolgáló oklevéllel (266. j.), amelyben világosan tanúkat említenek, igazat adhatunk Szentpétery kétségének, nem tanúkról, hanem korjelző méltóságokról van szó: Lukács érsek, mint a veszprémi egyházmegye metropolitája, a veszprémi megyéspüspök, azután a király két világi főtisztségviselője: a nádor és a curialis comes, végül a kancellár és a nótárius. Ezeket nyilván azért tüntették fel, mert hiszen a Cornellius-oklevélben sem hiányoztak. — Vatha állítólag a Miskolc feudális úri nemzetségből származott, és 1186-ban váradi püspök lett. Bunyitay i. m. 15 és hozzá a jegyzet. Váradi püspökségét azonban indokolás nélkül kétségbe vonja Jakubovich, P. mester i. m. 206. 386 RA 127. — Új kiadása és részletes magyarázata Borsa i. m. 205—218. 387 Györffy, Geographia historica i. m. I. k. 170—172. 388 RA 128: „ut perhenniter ratum esset, rege iubente per manum Pauli prepositi et eiusdem regis notarii presenti scripto confirmatum est et sigillo regali roboratum." — Kumorovitz, A középkori magyar... i. m. 11—12. 389 RA 129: „dátum per manus P. Albensis prepositi et aule regié cancellarii." A „kancellár" cím az oklevél kétes hitelességére tekintettel még nem bizonyíték. Igaz, a 128-as oklevélben is alkalmazta Pál a „per manum" kifejezést, de nem a később szokásos „dátum per manus" típus szerint. — Ld. még Pálra: ifj. Horváth János, P. mester és müve, Irodalomtörténeti Közlemények 70 (1966) 261. 390 RA 130: „hoc cyrographum factum est a P(aulo) Ultrasiluano episcopo et eiusdem veritatis testimonio corroboratum." Ez azonban lehet, hogy csak a pecsételésre vonatkozik. 391 Fejérpataky, III. Béla i. m. 19: „Mi azt hisszük, hogy Pál püspökké létekor megvált a kanczelláriától, a mint ez a XII. században rendes dolog; az pedig, hogy ezt az oklevelet, mint ad hoc kanczellár mégis ő írta, abban leli magyarázatát, hogy évekkel az előtt jelen volt a király tanácsában,.