Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

110 Kubinyi András Sajnos, Barbarossa kancelláriájának és oklevéladásának történetét teljesen ma sem ismerjük. Csak 1174-ig van eddig feldolgozva,

377 és így nehéz egyelőre az 1181 -es oklevéllel nagyjában egyidős császári okleveleket analógiaként felhasználni. Érdemes lenne tudni, hogy ez a típusú arenga milyen mértékben jellemző csupán Lüttich vidékére, vagy általánosabbá vált-e a császár kancelláriájában. Ennek a lehetőségét annál kevésbé merném elvetni, mert az 1181-es pécsi oklevél további szakaszával rokont a császárnak egy ugyancsak 1181-ben kelt oklevelében találunk, amely a hozzánk közelebb eső Altenburgban lett a pegaui apátság számára kiállítva. 1181. Pegau

3

™ 1181. Froa asszony Equum et rationi censemus consentaneum, ut ne aliqua causa in riiei presentia ventilata et contractus, qui in nostra fiunt audientia, definita in irritum redigatur necessarium duxi, nostre auctoritatis pragmatica sanctione robo- ut negotium quodlibet in audientia celsitudinis rentur. mee discussum scripti testimonio confirmetur. Jellemzője még a contraho igének, illetve a belőle képzett contractus szónak mindhárom oklevélben való előfordulása is. Ezek után valószínűbbnek tartom Marsina érvelésének helyességét. Az 1181-es oklevél világosabb fénybe helyezése, valamint a III. Béla-kori kétség kívül kimutatható változások megismerése végett vissza kell térnünk kormányzása kezdetére. III. István váratlan halála után a főurak — Lukács érsekkel az élen — Bizáncban nevelkedő öccsét, Bélát választották királlyá, ennek ellenére az érsek lényegtelen ürügyre hivatkozva megtagadta koronázását, és pápai utasításra sem volt hajlandó engedni.

379 Ez — akár az érsek és III. István viszálya idején — 380 szükségképpen kihatott az oklevél-kiállításra is. A tőle függő királyi kápolna egy része nyilván követte érsekét, és így az új király nélkülözni kényszerült a begyakorolt, művelt udvari papság egy részét.

381 Az uralkodó egyenlőre jó viszonyt tartott fenn III. Sándor pápával. 1176-ban Béla nyújtott lehetőséget arra, hogy Walter albanói bíboros püspök Győrben intézkedjék a salzburgi érsekség ügyében. Ezen a tárgyaláson számos németországi papon kívül András kalocsai érsek, Mikó győri electus, Gergely székesfehérvári prépost és Rajnáid pannonhalmi apát vett részt. Noha Győr Esztergom suffraganeusa, és a két város sincs messze egymástól, Lukács távollétével tüntetett.

382 Az érsek és a király ellentéte világosan megmutatkozott az oklevéladás terén is. Nyilván nem lehet véletlen, hogy 1172 és 1176 közöttről, azaz négy évről, mindössze két királyi oklevél szövege maradt fenn, azaz a kancellária talán még nehézkesebben működött, mint III. István és Lukács érsek akkori 377 W. Koch i. m.-ben. 378 Urkunden und erzählende Quellen zur deutschen Ostsiedlung im Mittelalter, gesammelt und herausgegeben von Herbert Heibig und Lorenz Weinrich, I. k. Darmstadt 1970, 208. o. 49. sz. 379 Pauler i. m. 1. k. 321—322. — Holtzmann, Papst Alexander i. m. 401—403, 422—423. — i/o., Beiträge i. m. 143—145, 163—165. — i/o'., XII. századi i. m. 413—414. — Györy i. m. 11. — Mezey, Két magyar vonatkozású i. m. 419—420. 380 Ld. fenn, 352—353. j. 381 III. István utolsó comes capellae-je, Vido, úgy látszik Pannonhalmára ment szerzetesnek, és 1201-ben apátsága jegyzőjeként tűnik fel, Csóka, A latin nyelvű i. m. 481. — Ld. még fenn, 289. j. — Becen nótárius is eltűnik forrásainkból. 382 Gombos, Catalogus i. m. II. k. 1487. — A szöveg ugyan „Gregorius prepositus Albanensis"-t ír, ilyenformán gondolhatnánk a legátus titularis egyházmegyéjének prépostjára is, de mivel neve a magyar főpapok között szerepel, nyilván elírás „Albensis" helyett. — Vö. Fauler i. m. I. k. 323—324. — Balics i. m. II/l. k. 153—154. — Pannonhalmi Rendtörténet, I. k. 119. i