Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Bezerédy Győző: A pecsét szerepe a jobbágyfalu közigazgatásában Baranya megyében / 77–87. o.
A pecsét szerepe a jobbágyfalu közigazgatásában Baranya megyében 19 Mindezek azonban a békeidó'kre vonatkoznak. Háborúban egyik fél sem tartotta tiszteletben a közigazgatásnak bármilyen formáját is. A hivatalos pecsétnek semmilyen szerepe nem lehetett ekkor. A vonuló hadak elől a lakosság, ha tehette menekült és mindent inkább mentett, mint a pecsétnyomót, de semmi szüksége sem volt rá, hisz az ellenség ilyennel mit sem törődött, s mivel a feliratát jobbára nem is értette, a pecsétnyomót rejtegető bírónak esetleg még komoly kellemetlensége is származhatott ebből. A török alóli felszabadító háborúk Baranyában a lakosságnak óriási veszteséget okoztak, főleg ott, ahol nem tudtak kitérni a vonuló csapatok elől. A súlyos helyzetet katasztrofálissá tette az 1704. évi kuruc támadás, 9 valamint ennek retorziójaként a császári sugallatra és császári tisztek vezetésével lezajlott rác támadás (1704. és 1706.). Az 1711. évi conscriptio adatai szerint a megye lakosságának a fele elpusztult ekkor. 10 Ezek az események a török alatt még működő helyi hatóságokat is teljesen szétzilálták. A nagy pusztulásban a pecsétnyomó volt az, amire a legkevesebbet gondoltak, így nemcsak a török alatt készültek, de közvetlenül a török utániak is elpusztultak, vagy elvesztek ekkor. 11 1711 után súlyos helyzetben volt a vármegye. Az életet szinte teljesen újra kellett szervezni. A falvak nagy része kipusztult. 12 A meglevő településeken újjá kellett szervezni a helyi hatóságokat. Újból megválasztják a bírókat (iudex) és az esküdteket (iurátus). A közigazgatás megindulásának egyik jele volt az, hogy a községek nagy része ekkor készítteti el pecsétnyomóját. Továbbra sem szabályozza semmilyen rendelet használatát, köriratát, pecsétképét, de éppen úgy mint a törököknél, az új földesurak előtt is bizonyító ereje volt ennek és hitelesnek számított. Ezt a tényt maguk a falusiak is igyekeztek mind többször kinyilvánítani. Azokon az iratokon, melyre a pecsétet is elhelyezték, rendszerint ezt szövegbe is foglaltak. 1816-ban a kistótfalui bírói számadást a következő szöveggel zárták le: „Ezen számadás előttünk el olvastatván általunk hellyben hagyatott, a melyet mi nevünk alá írásával és Helység Petsétünkel bizonyítván erőséttjük. 13 " 1822-ben a számadáshoz még a következőt is Ezek a XVIII. században készültek. A századfordulón megjelenik a klasszicizmus (Meződ, 1811), majd a realizmus (Baranyabán, 1845). Ha nincs is mindegyik pecséten évszám, készülési évük nagyjából 1—2 évtizedes pontossággal meghatározható. Marad azonban csaknem 100 olyan pecsét, melyen kormeghatározó stílusjegyeket nem lehet felfedezni. Ezeknek több mint a felét már a XVIII. században használták (az iratokon levő keltezés utal erre). Mivel ezek egyike sem újonnan betelepített község pecsétje, készülési évük feltétlen igen korai, XVIII. század eleji (ezt az is alátámasztja, hogy nem egy közülük az 1700-as évek közepén újabb, most már évszámmal jelölt pecsétnyomót vésetett). Könnyen elképzelhető az is, hogy ezek közül több a török időben készült. Erre Hernádfa és Viszló pecsétekkel azonos technikájú, azonos rajzolatú pecsétvésetek utalnak. (Baranya megyei Levéltár Pecsétgyűjtemény I.) 9 Pécsett a kurucok több, mint 700 embert mészároltak le — Tanúvallomási jegyzőkönyv 1747, valamint História Domus Mária Gyüd. — (Baranya megyei Levéltár, Gyűjtemények, ill. Ferences Gyűjtemény: a máriagyüdi rendház anyaga. Rendezetlen. 10 Baranya megyei Levéltár, Conscriptio Domestica 1711/12. 11 A rác-dúlás Tolnát kevésbé érintette, maradtak is meg 1700 előtti pecsétek, így többek között Dunaföldváré 1690-ből, Öcsényé 1697-ből. (Baranya megyei Levéltár, Pecsétgyűjtemény II.) 12 Ófalu lakossága a török alatt 20 év alatt megduplázódott, a török kiűzésekor viszont teljesen elnéptelenedett, és csak 1780 körül telepednek be ismét a faluba. (Velics— Kammerer: Magyarországi török kincstári defterek I. 342. p. és II. 167. p.) Kölkeden 1554-ben az adófizetők száma 26 1570-ben 52 volt, 1696-ban már csak 10, 1702-ben 25, de a rác betörés után ismét 10-re esett vissza. (Bezerédy Győző: Kölked története Baranyai Helytörténetírás 1971. 60—61. p.) 13 Baranya megyei Levéltár, Batthyány-Montenuovo családi levéltár 82. cs.
