Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Vörös Károly: Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása / 615–632. o.

Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása 629 enyhe — s nyilván már a címzett által is rrfbsolyogva fogadott — karikatúrái lenni. S talán nem alaptalan az a feltevésünk: ez a néha talán már kissé keresettnek is ható rezerváltság, mellyel az életformájában s gondolkodásában is inkább polgárrá vált Zmeskáll ugyanakkor — s talán öntudatlanul is — mintegy elhatárolja magát a kispolgári és kishivatalnoki közönségességtől és bizalmaskodástól is, nem kis részben erősíthette az ettől nem kevésbbé undorodó Beethoven vele szemben táplált érzelmeit. Mint ahogy néha — komoly esetekben — azt is megfigyelhetjük, mennyire gyengéden és figyelmesen méltányolja Beethoven barátjának ezt az érzékenységét és zárkózottságát is.

48 IV. Zmeskállnak ezen a — Beethovenhez való kapcsolatát nyilván döntően motiváló, most feltárt — polgárrá válásán túl, magatartásának immár polgárként legjellegzetesebb vonását végül is, kétségtelenül részint hivatalnoki helyzete, részint a zene — és az ebből előálló, őt mindkét vonatkozásban a feudalizmustól távolító ambivalenciának belső feszültsége fogja meghatározni. Mert — s a magánélet most csatolódik vissza a közéletbe — láthatunk-e mást akkor, ha figyelembe vesszük ezt, a maga teljességében éppen adataink nyomán feltáruló, lélekölő, sokszor hajszolt munkával terhes, nyomasztó hivatali világot, melyben ez a törékeny testű, érzékeny lelkű férfi 40 éven át napjainak egyik felét tölti, — s ugyanakkor annak a napjai másik felét betöltő zenei életnek színvonalát, melyet Beethoven fémjelez, benne Zmeskáll részvételének olyan intenzitásával, melyet Beethoven F-moll vonósnégyesének (Op. 95) 1816-ban Zmeskállnak történt ajánlása mutat (miután először, még 1811-ben, C-dúr miséjét is Zmeskállnak szánja ajánlani).

49 Pedig a Zmeskáll élete felét keretező, meghatározó hivatal nem az udvari tisztviselő előkelő címét jelenti, melynek segítségével esetleg könnyebben juthat be jó társaságokba, nem a reprezentálásra fordítható bőséges szabad időt, és nem az udvar ragyogását. Hanem jelenti a barokk palota homlokzata mögött szerényen meghúzódó, rosszul takarított és rosszul fűtött szegényes irodát, melyben a kezdő tisztviselő főnökeinek időbeosztásához kénytelen alkalmazkodni, s példaként már nem az udvari ember, hanem II. Józsefnek az állami hivatalnokról kialakított eszményképe kell, hogy előtte álljon. „Szolgálatát ne órák, ne napok, vagy oldalak szerint mérje, hanem előbb intézzen el minden ügyet becsületesen, azután szabad óráit azzal a büszke öntudattal élvezheti, hogy a rábízott feladatot mindig megoldotta. Akit nem az a vágy ösztönöz, hogy hazáján és polgártársain segítsen, hogy a közjavát előbbrevigye, az hivatalviselésre nem alkalmas, nem méltó rá, hogy tisztséget nyerjen és fizetést élvezzen."

50 És naprakésznek kell lennie az iktatásnak, s a hetenként százszámra befutó ügyiratok kivonatolása, mutatózása egyetlen pillanatra sem állhat le; a kancellária tanácsüléseinek kezdetén a vótumíveknek az előre megírt tárgykivonatokkal már ott kell tornyosulniuk a referáló udvari tanácsosok asztalán, és a skontró nyomán minden pillanatban felvilágosítást kell adni tudni a kancellárnak vagy a tanácsosoknak bármely ügy intézésének pillanatnyi állásáról. 48 Thayer i. m. II. k. 135.'1. (Beethoven Odescalchi herceghez hívja zenélni barátját). 49 Thayer i. m. III. k. 43. 1. 50 AG. 1464/1784. — Idézi Ember Győző: A m. kir. Helytartótanács ügyintézésének története 1724—1848. Bp. 1940. 80. 1.