Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Vörös Károly: Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása / 615–632. o.

€28 Vörös Károly A kapcsolatok döntő továbblazulása azonban akkor következhet be, amikor megyei szolgálatának e csak rövid időszaka után, 25 éves korában Bécsbe kerül. Mert a kancellária hiába egy feudális állam legmagasabbfokú kormányhivatala, mely a feudalizmus fenntartásának érdekében, s az e célt szolgáló politikai és jogi elvek alapján dolgozik: alkalmazottai felé forduló arcával, azok életformáját formáló hatásában miben sem különbözik már egy polgári állam hasonló közigazgatási feladatokat ellátó hivatalaitól. Szerényen fizetett kishivatalnokai számára már csak a'kispolgár, vagy legfeljebb a középpolgár életszínvonalát tudja biztosítani: a szolgálat alacsonyabb fokain megrekedt tisztviselők halálakor lakásaikra kiszálló kollégáik az elhunytnak többnyire szegényes viszonyairól, szerény hagyatékáról számolnak be. Az előmenetel elsősorban az anciennitás alapján történik, s addig, míg egy magasabb állás betöltéséhez már a számbajöhető tisztviselő képességeit is érdemibb vizsgálat alá veszik, a legértékesebb emberek is éveket, sőt esetleg évtizedeket töltenek alacsony és jelentéktelen beosztásokban. Ez a környezet és az általa meghatározott hivatalnoki életforma lesz véleményünk szerint, talán a legerősebb tényező Zmeskáll elszakadásában a hagyományos nemesi-földesúri magatartástól és gondolkodásmódtól. S ha Zmeskáll még ennek ellenére is táplált volna illúziókat valóságos helyzete felől, bécsi életének már első benyomásai alkalmasak arra, hogy megkezdjék ezeknek fokozatos szétoszlatását. Mert bár családjának neve, szétágazó rokoni és családi kapcsolatai, s a megyei életben vitt, a kancellária számára nem közömbös, jelentős politikai szerepe barátságos fogadtatást biztosítanak is számára a kancelláriában, s a bécsi társaságban megnyitnak előtte olyan ajtókat is, amelyekben kancelláriai járulnokok vagy udvari fogalmazók általában nem igen léphetnek be — melyeken keresztül azután még további és még magasabb körök felé is kapcsolatok építhetők ki —, csakhamar láthatja, hogy csellóművészete legalább akkora — ha nem nagyobb — megbecsülést és lehetőségeket biztosít számára, mint összes rokonai és Ősei.

47 S ez áll — sőt különösen áll — a bécsi magas arisztokráciára, annak zenekedvelő rétegére, melynek szemében a Zmeskállok különben már csak a sokszáz névtelen, vagy legalábbis súlytalan köznemesi család egyikét jelentik. Persze helytelen lenne úgy gondolni, hogy Zmeskállnak ez a feltételezett és így rekonstruálható elszakadása családjának és ifjúkori környezetének világától teljes, és magatartásának minden vonatkozását átformáló változás. Önérzetesebb és függetlenebb embernek látszik annál, hogy a szerény állású és vagyontalan, már csak fizetéséből élő hivatalnok életformája mellett is ne igyekeznék megőrizni bizonyos különállást, az egyéniség fenntartását. Mert úgy érezzük: mindvégig megmaradhatott benne bizonyos modoros szertartásosság és merevség, ősi nemességének — s talán a sziléziai báróknak és grófoknak — önkéntelen éreztetése is; hiszen mintha a jókedvű Beethovennek barátjához intézett leghétköznapibb céduláin is nem egyszer megfigyelhető, tréfásan körülmenyeskedő megszólítások, a barátjának adományozott grófi és bárói címek és a humorosan szertartásoskodó stílus ennek kívánnának 47 Nyilván így terjedt el azután az a legenda, hogy maga Beethoven is Zmeskáll révén jutott kapcsolatba Van Swietennel, Lichnovsky herceggel, sőt Haydnnal is (idézi Thayer i. m. I. k. 350., 384—5.1.). De kétségtelen, hogy Zmeskáll már első bécsi éveitől fogva szívesen látott tagja a bécsi arisztokrácia kamarazenéléseinek. Lichnovsky hercegnél zenél {Thayer i. m. I. k. 393.1.), Odescalchi herceghez hívják {Thayer i. m. II. k. 135. 1.), s ha Zmeskáll főnökeinek (gr. Pálffy kancellárnak és gr. Csáky alkancellárnak) neveit ott találjuk Beethoven első trióinak előfizetői között (Thayer i. m. I. k. 506.1.), nyilván jó szemmel nézik fiatal tisztviselőjük művészi hajlamait is. Beethoven még 1817ben is Zmeskállhoz küldi a fiatal Bokletet pártfogásért: „wo Sie durch Ihre Bekanntschaften ihm nützen können" (Thayer i. m. IV. k. 15.1).