Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Vörös Károly: Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása / 615–632. o.
626 Vörös Károly hivatali, tisztviselői pályára lépett emberek — akiknek nevét tanulmányunk első részében ismertettük is —, és közöttük találjuk a kapitányi rangban nyugdíjazott Zmeskáll Jánost is. Ezt a végrendeletet bontja fel azután 1833 nyarán hivatali utódja, s a végrendelet végrehajtója, Marsovszky József, jelentve a kancelláriának elődje 1833. június 23-án Bécsben bekövetkezett halálát. 44 III. Az olvasó azonban Zmeskáll Miklós hivatali pályájának ismertetése után joggal teheti fel a kérdést: végül is hol van az a magánélet, amelynek közéteü hátteret most megpillanthatta? — mit egészít ki ez a hivatali pályakép? —, s mi az a többlet, amit ehhez az alapjában szürke hivatalnokportréhoz a magánélet még egyáltalán hozzá képes adni? — méghozzá olyan jelentőséggel, hogy hozzá képest a hivatali-közéleti pályakép csak hátterül szolgálhat. A választ erre a kérdésre — a magánélet értékét is hitelesítve — ennek a 150 levélnek írója, Zmeskáll évtizedeken át végig legbelsőbb barátja adja meg, akire már az előbbiekben is — névtelenül — többször hivatkoztunk: Beethoven. Mert e másfélszáz, a legkülönbözőbb módon aláírt vagy kézjegyzett, vagy csak tréfásan évődő, vagy száraz, rövid üzeneteket közlő levél, illetve többnyire csak pársoros cédula mind ennek az egyetlen embernek kezétől származik, s az ő személye, s a levelek címzettje iránt érzett, azoknak minden sorából érezhető őszinte nagyrabecsülése és meleg barátsága az, ami számunkra a levélkéket, s a címzett belőlük kibontakozó magánéletét máig is oly becsessé, magának Zmeskállnak pedig — a levelek, s a Beethoven-kutatás tanúsága szerint is — Beethovenhez oly közelálló személyét, és ennek kapcsán hivatali pályáját is, fontossá és érdekessé teszi. Nem lehet feladatunk, s ehelyütt ezt feleslegesnek is érezzük, Beethoven Zmeskállhoz intézett leveleinek, s ezek alapján egymáshoz való viszonyuknak, s mindannak részletesebb elemzése és rekonstruálása, amit Beethoven Zmeskállban Bécsbe érkezésének első esztendeitől kezdve szinte egészen haláláig rokonszenvesnek látott és nagyrabecsült. 45 Kétségtelen azonban, hogy ezek a minden tartalmi jelentéktelenségük ellenére is hangjukkal és stílusukkal a két férfi őszinte és mély belső összhangjáról tanúskodó levelek — melyeknek sora, mint utaltunk rá, csak Zmeskáll és Beethoven egyaránt egyre elhatalmasodó és a korábbi oly sűrű személyes érintkezést is egyre jobban meggátló betegsége folytán szakad meg hosszú időre, hogy azután Beethovennek egy halála előtt alig hat héttel barátjához írott megrendítő levelével záruljon 46 — mégsem adhatnak kizárólagos értékű képet Zmeskáll egyéniségéről. 44 AG. 10 818/1828. (végrendeletét helyezi el a kancellárián); AG. 17 104/1828. (meghal testvére, Gábor, és Zmeskáll unokatestvérét, Józsefet, az eperjesi tábla bíráját hatalmazza fel „Ad negotium acquirendae successionis"); AG. 8258/1829. (módosítja végrendeletét, melyet „in gravi diuturnoque morbo meo proximis diebus ex praescripto medíeorum ad thermas bohémicas discessurus sum, reditus vero meus in manibus Domini positus, omnino incertus sit" ismét a kancellárián helyez el); AG. 13 175/1833. (Marsovszky kéri a kancelláriát az Örökösök hirdetés útján való kerestetésére, egyúttal felsorolva neveiket is). 45 Ennek szép összefoglalása: Thayer i. m. II. k. 113—116.1.; részleteiben jellemző megállapítások: II. k. 75—76.1.; III. k. 1.; társadalmi, hivatali viszonyait is helyesen értékeli, rámutatva állásának meglehetősen jelentéktelen voltára: I. k. 384—385.1. 46 Közli: Thayer i. m. V. k. 458—459.1. (Az 1827. február 18-án, alig öt héttel Beethoven halála előtt kelt levelet Kalischer általam használt kiadása még nem közölte.)
