Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Vörös Károly: Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása / 615–632. o.

Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása 625 Kelcz Ádám 1819-re, a Taxamt-hoz csak 1786-ban belépő Kussevich Thaddeus pedig 1822-re már udvari tanácsos lesz,

34 míg Zmeskáll 1818-ban csupán kérvényezéssel, s a kancellária meleg ajánlásával kaphatja meg — már nem is a kért I. osztályú udvari titkári kinevezést, hanem csak — s ezt is csak az uralkodó különös kegyelméből — az iktatóhivatal igazgatójának 1800 forintban rögzített fizetését az I. osztályú titkáréra kiegészítő 200 forint személyi pótlékot is.

35 Ám ezek szolgálatának már utolsó évei. Betegsége, mely közben is hosszabbrövidebb időkre, úgy látszik, távoltartotta hivatalától, ezekben az években újból, s ezúttal már véglegesen felülkerekedik. 1822-től kezdve már egyáltalán nem jár be hivatalába

36

: egy leveléből tudjuk, hogy Karlsbadba és Teplicbe jár kezelésre.

37 De hiába: 1824 májusában Beethoven utolsó nagy akadémiájára már hordszékben kell vitetnie magát

38

, s egy év múlva a sorsa felől érdeklődő barátja rezignáltán jegyzi meg: „Zmeskáll hat sich lange unnütz gepflegt. Jetzt hat er sich selber mit launem Wasser und Vomiren kurírt, und es soll ihm besser gehen. Er hat bereits alle Bade Orte, auch die stärksten gebraucht, aber alles unsonst."

39 Az 1825-ben kelt orvosi bizonyítvány szerint köszvényben szenved, melynek folytán már csak jobb kezét tudja használni, s azt is csak nehezen, járni csak két emberre támaszkodva tud, s felgyógyulására már nincs semmi remény.

40 A kancellária azonban mindvégig nagy jóindulattal kezeli ügyét. Megvárják, hogy betöltse 40. szolgálati évét, s teljes fizetésével mehessen nyugdíjba. 1825 elején azután újabb orvosi véleményeket kérnek be

41

, és elrendelik nyugdíjazását. De Zmeskáll kérvényére, az Allgemeine Hof kammerral folytatott körülményes levélváltás után, a kancellária egyes bürokratáinak ellenállását is legyőzve, jóakarói azt is elérik, hogy terjes fizetése mellett az uralkodó nemcsak személyi pótlékának megtartását engedélyezi, hanem azt — a nyugdíjazásával megszűnő lakáspénzének pótlásául — 150 forinttal összesen évi 2150 forintra meg is emeli.

42 így ér véget 1825. június 24-én közzétett nyugdíjazási rendeletével Zmeskáll Miklós hivatali pályafutása. Csaknem pontosan két év múlva elveszti barátját is, akivel ezekben az években személyesen már egyáltalán nem, legfeljebb levélben tud érintkezni, de akinek halála előtt n,éhány héttel Zmeskállhoz írt megrendítő levele világosan bizonyítja, hogy e két férfi mély barátsága a kényszerű elszakítottság ellenére is mindvégig változatlan maradt.

43 1828-ban Zmeskáll végrendeletét helyezi el a kancellária levéltárában; egy év múlva ismét cseh fürdőkre utazván még némi módosításokat is fűz hozzá. Szerény végrendelet ez: olyan férfié, aki 40 éven át csak saját szerény fizetésére számíthatott. A végrendelet tárgyait nem ismerjük, csak a kijelölt örökösöket: apai és anyai elsőfokú,unokatestvérei ezek, mind hozzá hasonlóan 34 Ld. a 24. jegyzetben hivatkozott Index juramentorum 1782—1848. megfelelő bejegyzéseit. 35 AG. 10 109/1818. 36 AG. 8753/1825.; talán ezzel állt összefüggésben néhány teljesített szabadságkérése is: így kér 1812. aug. 4-től öt, és 1813. jún. 14-től hat hét szabadságot.(AP.235/1812. és 221/1813.); 1817. aug. 17-i, Beethovenhez intézett leveléből is betegségét láthatjuk: Thayer i. m. IV. k. 52.1. 37 Thayer i. m. IV. k. 269.1. (1822. máj. 4.) 38 Thayer i. m. V. k. 69. 1. 39 Thayer i. m. V: k. 227. 1. 40 AG. 3421/1825. 11 Szakvéleményt kérnek Lenhossek Mihály professzortól is, véleményét azonban, bár beiktatták (AP. 460/1824.), sajnos, az „ausser amtliche Schriften" közé tették, és az így elkallódott. ** Ld. 36. sz. jegyzet. 43 Ld. 46. sz. jegyzet. 40 Levéltári Közlemények