Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Bálint Ferenc: Békés megye Védbizottmányának szervezete és működése 1849-ben / 47–60. o.

Békés vármegye Védbizöttmányának szervezete és működése 1849-ben 53 kiállítandó újoncok számát 1849 elején 2550 főben állapította meg. Ennek kiállítása már január végén megtörtént, annak ellenére, hogy egyidejűleg toborzás folyt 4 huszárezred, és több gyalogzászlóalj kiegészítésére, sőt a Vasvári Pál által Bihar megyében szervezés alatt álló „Rákóczi" csapatba is

29

, amely részére Vukovics Sebő kormánybiztos intézkedésére még fegyvereket is kellett szolgáltatni.

30 A Honvédelmi Bizottmány rendeletére már 1848 decemberében megkezdődött a „mozgó nemzetőrség", más néven szabadcsapat megszervezése.

31 A megye br. Wenckheim Béla főispánt bízta meg a szervezéssel, de az önkéntesek toborzása nem volt sikeres, mert a rémhírek és az, hogy a vagyonos földmívelők helyettesítés alapján kivonták fiaikat a szolgálat alól, elkeseredést és kishitűséget okozott. Ezért a megye Állandó Bizottmánya úgy határozott, hogy feladva az önkéntesség elvét egy ezer főnyi gyalogosból és 200 lovasból álló „szabadcsapatot" állítsanak ki lélekszámuk arányában a községek. Pénz hiányában csak 1849. január végére sikerült a csapat megszervezése, de igen hiányos felszereléssel. A gyalogosok parancsnoka Okolicsny István, volt császári hadseregbeli őrnagy, a lovascsapaté Gállfy Imre őrnagy lett. A megyének igen nehéz volt előteremtenie a zsold és felszerelés költségeit, mert a pénzügyminiszter ritkán és kis összeggel járult hozzá a fenntartáshoz.

32 A szabadcsapatot Török Gábor aradi kormánybiztos kérésére

33 január 24-én indították el az aradi táborba, tagjai részt vettek a február 8-i aradi csatában, majd március 25-én Szegedre irányították őket

34

. A megyei Védbizottmány — szabadulni akarván a költségektől — intézkedéseket tett a szabadcsapatnak a szegedi honvéd zászlóaljba való beolvasztására, de mert a parancsnok jelentése szerint már „haza kívánkoztak", május 22-én hazabocsátották.

35 A Védbizottmány működésének vizsgálatánál megállapíthatjuk, hogy a népfelkelés megszervezésében jelentős tevékenységet fejtett ki, de alkalmazásában már nem tanúsított olyan határozottságot és megfontoltságot, amint az szükséges lett volna. A Honvédelmi Bizottmány és maga Kossuth is nagy jelentőséget tulajdonított és komoly eredményeket várt a népfelkeléstől, amelynek gerilla-harcmodorban történő alkalmazását tartotta helyesnek, tehát az ellenség hátában és oldalában való állandó nyugtalanító rajtaütésekre való felhasználását. „A nép győzhetetlen, ha felkél rettenetes erejében..." mondja Kossuth a Közlöny 1848. december 25-i számában közzétett felhívásában.

36 Meg kell állapítanunk, hogy a valóságban néni lett ilyen döntő szerepe sem a Békés megyében 4 alkalommal elrendelt részleges, illetve általános népfelkelésnek, sem az ország más megyéiben tett hasonló rendelkezésnek. Bihar megye alispánja 1849. június 24-én jelenti Szemere Bertalan belügyminiszternek, hogy a: „zarándi lázadók ellen elrendelt népfelkelést megszüntette... mert a szénatakarítást most már az aratás nyomban követi..."

37 Ugyanez volt a helyzet Abaúj megye főispánjának 29 Oláh György i. m. II. 128—134. BmL Védbiz. jkv. 525/1849. 30 BmL Uo. 272/1849. 31 Oláh György i. m. II. 81—90. 32 BmL Védbiz. jkv. 116/1849. 33 BmL Uo. 8/1849. 34 BmL Uo. 565/1849. 36 Oláh György i. m. II. 316. 36 Ember Győző Kossuth a Honvédelmi Bizottmány élén. r. m. 250—251. 37 OL H. 12. Országlászati II. sorozat 2472/B.