Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

610 Varga Endre visszaeső bűnöst, akasztófára ítélte. Az úriszék halálos ítéletét mind a kir. tábla, mind a hétszemélyes tábla jóváhagyta, így azt bizonyára végre is hajtották (a három fórum egybehangzó ítéletét ugyanis kegyelmi eljárás sem szokta módosítani).

36 Az üzemi lopás más formáját örökítette meg két selmeci bányász 1844-ben kezdődött büntetőpere. A vádlottak a helybeli Szent Ferenc bányában, s a Pacher Stolln bányában „munkatársaik érckamráit" álkulccsal kinyitogatva, a többi bányász által kifejtett nemesérc egy részét a maguk „ércrakásához" lopták át, hogy így nagyobb munkabérhez jussanak. Majd, amikor a vétségekért őket a bányamunkából kizárták, a városban több betörést követtek el. Kifosztották a Szent Mihály bánya sáfárának lakását, egy kereskedő boltját, sőt — a kir. bányakincstár pénztárhelyiségébe falbontással behatolva — a bányapénztárt is ki akarták rabolni, ami azonban nem sikerült. A letartóztatott bányászok a börtönből kiszöktek, s a jelek szerint Erdélybe menekültek. Selmecbánya város törvényszéke így az országosan körözött vádlottak távollétében folytatta le a pert, s egyiküket halálra, a másikat 3 évi, közmunkában töltendő rabságra és 300 (negyedévenként 25-ösével kimérendő) botbüntetésre ítélte. A körözés eredménytelennek bizonyult, a kir. tábla, mely elé az ügy 1848-ban került fel, érdemleges ítéletet nem hozott.

37 Szintén Selmecbányán játszódott le az az ügy is, amelyben már a bányatörvényszék útján a városi hatóságnak kiadott kincstári aranymosó-üzemi munkás s annak felesége ellen a város törvényszéke lopás, orgazdaság és kerítés címén 1836-ban ítéletet hozott. Az ítélet indoklása szerint a vádlottak, gyermekeikkel együtt, számos lopást követtek el, tolvajokkal tartottak kapcsolatot, azokat rejtegették, titkos prostitúciót folytató leányokat fogadtak lakásukba, a kir. bányászati akadémia hallgatóit ezekhez csalogatták, a találkahelyekre jött diákoknak italt szolgáltak fel, s a leányok keresetéből haszonrészesedést húztak. A törvényszék ezért az asszonyt, kit egy korábbi ügyével kapcsolatban tolvajok és prostituáltak befogadásától már szigorúan eltiltottak, fejvesztésre ítélte. Férjére, enyhítő körülménynek tudva be, hogy 34 éve kincstári munkás, a törvényszék 3 évi vasban-közmunkában töltendő rabságot szabott ki, félévenként elszenvedendő 30 botütés mellékbüntetéssel. A kir. tábla az első fokú ítéletet az asszonynál 2 évi, á férfinél 1 évi vasban-közmunkában töltendő rabságra változtatta.

38 Gyakran van olyan pereknek — mint a fenti is — tárgyünk szempontjából érdekessége, ahol maga a cselekmény nem üzemi vonatkozású. Ennek bemutatására még két pert idézünk. Az egyik Gölnicbánya város törvényszéke előtt 1845-ben indult. Az extractus szerint a vádlott bányász a koterbachi bányában szakmányát befejezve, társaival együtt Szlovinkán át Gölnicbányára hazatérőben, egy szintén oda tartó szolgálóleányt a Lőrinc és Lipót bánya alagútjánál egy félreeső tárnába csalt, ott megerőszakolta, s hogy a leány a cselekményt el ne árulhassa, őt egy 82 öl mély aknába lökte vagy a sötétben oda lezuhanni engedte. Az összezúzott holttestet az aknában megtalálták, ezért a bányahatóság nyomozást indított, majd a gyanúba került bányászt a terhelő bizonyítékok alapján a kerületi bányatörvényszék a „bányászati körből kitaszította", s a városi hatóságnak átadta. Minthogy a halálokozás szándékossága nem volt bizonyítható, a halálbüntetést — Gölnicbánya törvényszékének feltűnően enyhe ítélete után — a kir. tábla is mellőzte, s a vádlottat 4 évi vasban39 0 29. 707. 37 0 29. 23 386. 38 0 29. 18 646.