Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon 611 közmunkában töltendő rabságra ítélte, amit a hétszemélyes tábla is jóváhagyott.

39 A másik per tárgya a következő. Az ungvári kamarai uradalomhoz tartozó remetei kohóba a vasércet a bányából a környék jobbágysága fuvarozta. 1830 telén, amikor több urasági tiszt és hajdú — remetei kiszállásáról — hazafelé tartott, az úton szembetalálkozott a kohóba szánakon ércet szállító jobbágyokkal. Ezeket az egyik hajdú szitkozódással és ütlegeléssel az útból való kitérésre akarta kényszeríteni, aminek során egy jobbágyot, minthogy súlyosan megterhelt szánjával az útról letérni nem tudott, úgy fejbe ütött, hogy a bántalmazott másnap meghalt. Az uradalom úriszéke a hajdút csupán vérdíj fizetésére, s 6 havi fogságra ítélte. Ezt az ítéletet — végső fokon — a kir. tábla is helyben hagyta.

40 Kiemelkedő, történeti fontossága van azoknak a pereknek, ahol az ügy a bányászoknak a feudális korszak osztályharcában való részvételét tárja fel. Itt példaként az 1831. évi parasztfelkelés elnyomása után indult tömegperekre hivatkozunk, melyek többször utalnak a bányászoknak és kohómunkásoknak a mozgalomban vitt szerepére. Bár az első megtorlási hullámnak, az Eötvös Ignác kir. biztos irányítása mellett lefolyt statáriális pereknek — az ügyek nem lévén fellebbezhetek — iratai nem kerültek a curiai levéltárba, a rendes bíróságok előtt lefolytatott, második üldözési hullám pereiből e levéltárban fennmaradt perkivonatok a statáriális eljárásra is szolgáltatnak adatot, s így a felkelés egész történetének értékes forrásanyagát képezik. Különös figyelmet érdemel az iglói zendülés nyolc vezetője ellen indult büntetőper extractusa, mely részletes leírást ad a városban lezajlott eseményekről. Igló plebejus lakosságának megmozdulásában a bányászok és kohómunkások jártak az élen. Egyik vezetőjük is bányász, a „bányásztestvérület" elnökének (metallifossorum confraternitatis primarius) fia volt, aki pecsét körözésével a bánya és kohómunkásokat titkos megbeszélésre hívta, őket egyetértésre, szervezkedésre és fegyverkezésre szólította fel. Vádlott társai, kik között még három bányász s egy kohász szerepel, a bányahatóságokkal szembeszegültek, az utcákra özönlő népet felkelésre, a városi tanács s az urak és papok megtámadására buzdították, a környékbeli falvak parasztlakosságát közös tüntetésbe bevonni törekedtek. így a városban olyan izzó hangulat alakult ki, hogy ha a katonaság — az irat szerint az utolsó pillanatban — meg nem érkezik, a felkelés Iglón valóban kitört volna. A szepesi városok provinciájának törvényszéke ezért a két bányászt és egy kohászt, mint főizgatókat, kötél általi halálra, a többi vádlottat különböző más büntetésekre ítélte. A kir. tábla azonban — felső utasításra — a halálos ítéleteket A—4 évi vasban-közmunkában eltöltendő, s félévenként botozással súlyosbított rabságra változtatta át.

41 A kir. tábla hasonlóan enyhítő ítéletet hozott a Rihnó, Kluknó, Szlovinka faluk, Korompa bányamezőváros lakosai közül perbe fogott 17 vádlott perében is. Az említett helyeken a parasztfelkelés idején véres események történtek. A három falu s a mezőváros lakossága egymással összeköttetésben, fegyveresen elűzte a járvány elleni intézkedésekre kiküldött megyei tisztviselőket, egy katonatisztet s több urasági tisztet és hajdút hozzátartozóikkal együtt megölt, lakásukból s az uraság kastélyából tárgyakat vitt el. A felkelés után a helyszínre kiszállott statáriális bíróság a négy helységből tizenegy személyt azonnal kivégeztetett, s az említett 17 további vádlottat — köztük egy bányászt és Korompa bányamezőváros elöljáróságának tagjait — Szepes megye törvényszékének adta át. 39 0 29. 19 879. 40 0 29. 13 027. 41 029. 13 061. 39*