Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon 609 mély betekintést enged. A bányavárosok törvényszékeitől fellebbezett perek számos adatot őriztek meg e városok (sz. kir. városok és szabadalmas mezővárosok) életéről, a helyi tanács s a bányahatóságok közötti kapcsolatokról, a lakosság különböző rétegeinek helyzetéről. A vádlottak a bányászatban, kohászatban, a pénzverésnél vagy más, ezekkel kapcsolatos foglalkozási ágban alkalmazott személyek elsősorban, s a vádat az ügyész a legkülönfélébb bűncselekmények címén emelte. A szokásos személy- és vagyon elleni bűntetteken kívül közöttük igen érdekes és jellegzetes ügyek is szerepelnek. Néhány ilyen per tárgyát — az anyag változatosságának illusztrálására — az alábbiakban ismertetjük. Besztercebánya sópénztárnoka és a városi sóraktár kezelője — egyben bányapolgár—ellen éveken át folyamatosan elkövetett sikkasztás és hűtlen kezelés miatt 1833ban büntetőper indult. A városi törvényszék megkeresésére a helybeli substitutio a vádlott bányabirtokát lefoglalta, s a város a kárt a vádlott házának elárverezésével bírói végrehajtás útján megtéríttette. Tekintettel erre a városi törvényszék a vádlott perbe vonatását, letartóztatását, s állásának elvesztését büntetésként betudva, őt a továbbiak alól felmentette, s az ügyész fellebbezésére a kir. tábla elé került perben e fórum is — jogerősen — csak egy havi fogságot szabott ki.

33 A városi tisztviselő és bányapolgár ellen hozott enyhe ítélettől eltérő az a gyakorlat, ahogyan nemesfémekkel kapcsolatos — a kincstár érdekét sértő — visszaéléseket büntetik. Körmöcbánya város törvényszéke 1845-ben perbefogott egy aranyművest, aki egy pénzverdéi gyakornoktól a kir. pénzverőház választóműhelyéből ellopott kb. 30 arany értékű tiszta aranyfémet átvett, abból nyakláncokat készített, s az értük kapott pénzen a gyakornokkal megosztozott. A vádlottat a városi törvényszék egy évi, majd a kir. tábla végső fokon — a három éve tartó vizsgálati fogságot be nem számítva — két évi rabságra ítélte.

34 Még keményebb az az ítélkezés, ami hasonló ügyekben a kincstár hűtlen alkalmazottaival szemben megfigyelhető. A körmöcbányai substitutio 1796-ban letartóztatott, majd bányatörvényszéki ítélet alapján a városi törvényszéknek átadott (kiszolgáltatott) két királyi pénzverőt — apát és fiát — s egy már nyugdíjba került pénzverőt. A lefolytatott vizsgálat eredménye szerint az apa a körmöci pénzverőházból a pénzveréshez készült arany és ezüst lemezeket lopott, s azokat beolvasztva a maga hasznára fordította, a fiú pedig a lemezek egy részét az apjától ellopta, s a nyugdíjas pénzverőnek eladta, aki azokat (egy radványi kézműves segítségével) szintén beolvasztotta. A több éven át fogva tartott vádlottak közül, a városi törvényszék nem főbenjáró ítélete után, a kir. tábla kettőre halálbüntetést, egyre (a fiúra) vasbanközmunkában töltendő még egy évi rabságot szabott, s a kir. tábla halálos ítéleteit a hétszemélyes tábla is jóváhagyta.

35 A kincstár érdekének védelmén túl a bíróság osztályszemlélete tükröződik abban a büntetőperben, mely a nagybányai kamarai uradalom úriszéke előtt a felsőfernezeli kincstári olvasztómű egyik munkása ellen 1795-ben indult. A vád szerint a munkás kb. 3 kg súlyú arany—ezüst—ólom tartalmú ércet tulajdonított el. Az úriszék nem vette figyelembe a vádlott védekezését, hogy csak az üzemben eldobált ércdarabokat szedett fel, s hogy azokat nála megtalálták, tényleges kár tehát nem történt, hanem a munkást — akit egy kisebb üzemi lopás miatt már egyszer megbotoztak — mint 33 029. 18 087. 34 0 29. 24 286. 35 0 29. 1146. 39 Levéltári Közlemények