Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon 597 minthogy a bíróságok egykorú általános gyakorlatának megfelelően, polgári perben az eredeti iratok felküldését csak szegényjog alapján, vagy más különleges esetben engedélyezték, s összefűzött perkiadmány helyett külön másolatok kiállítása, úgylátszik, csak a feudális korszak végén jött szokásba.

7 Az eddig tárgyalt elsőfokú eljárásban az 1784—1788 között lezajlott szervezeti reformok lényeges változást nem jelentettek: a Miksa-féle kódex alapján kialakult évszázados perrend — legalább is amennyire a felterjesztett iratokból kivehető — az alsó bíróságokon 1848-ig fennmaradt, e szinten történt változások levéltári anyagunkban nem tükröződnek. Nem mondható ez a bányaügyi jogszolgáltatás másod és harmadfokú szerveinek kicserélődésével kapcsolatban. II. 'Józsefnek a bányabíráskodást érintő 1784. évi rendelkezése a harmadfokú ítélkezést a bécsi Hofkammer in Münz- und Bergwesen helyett a tárnoki székre bízta, majd a Novus Ordo 1786-ban ugyanezt a hétszemélyes táblára, s a másodfokú eljárást a királyi táblára ruházta. Mind a tárnoki szék, mind a két tábla iratanyagát az Országos Levéltár „0 szekciója" őrzi, melyben a felső szinten képződött bányaperes iratok az 1784-es évtől kezdődően őriztetnek. Éppen ezért a másod- és harmadfokú eljárást ettől az időponttól kísérjük végig, az elsőfokú eljárásnál azonban — a felterjesztett iratok évtizedes, sőt évszázados visszautalásai miatt, s a nagyszámú perkiadmány használatának megkönnyítése végett — a fenti reformok előtti időre is tekintettel kellett lennünk. A két felső fok tárgyalásánál, a szervezeti változásoknak s az ismertetendő levéltári anyag szerkezetének megfelelően, három korszakot különböztetünk meg: az 1784—1785, majd 1786—1790 közötti átmeneti éveket, s az 1790—1848 közötti tartósabb periódust. Az 1784—1785. közötti rövid korszak kevés mondaniyalót kíván. A másod fokú bányabíráskodást ez időben a négy kerületi főbányahatóság mint főbányabíróság látta el. Ezek az ügyeket az eléjük terjesztett perkiadmányok alapján felülvizsgálták, hozott ítéleteiket kihirdetés végett az első fokon eljárt bányabíróságnak visszaküldték, majd harmadfokra felvitel esetén, a per végleges eldöntése a tárnoki hivatal hatáskörében történt. Megjegyzendő azonban, hogy ilyen, harmadfokú tárgyalásra ritkán került sor, minthogy a két alsóbb fórum ítéletének megegyezése esetén az ügy csak kivételes esetben volt fellebbvihető, s e lépéstől a feleket a költségek is gyakran visszatartották. A tárnoki szék elé felterjesztett iratokból a referens perkivonatot, s az elintézés módjára javaslatot (votum) készített. A tárnoki szék a bányaügyeket nem a rendes módon, a tárnoki városok delegátusainak ülésében, hanem a tárnokmesterből, az altárnokmesterhől, két kamarai tanácsosból (közülük az egyik előbb szomolnoki bányatanácsos volt) s a tárnoki szék jegyzőjéből álló, csupán öt tagú tanácsban intézte. Ezért a bányaügyek nem is kerültek be a tárnoki szék ülésjegyzőkönyveibe, hanem a tárgyalás jegyzőkönyvét a perkivonatra vezették rá, ugyanígy a hozott ítéletet is.

8 Elintézés után a perkivonat a ho zzá csatolt egyéb periratokkal, visszamaradt permellékletekkel, s az üggyel kapcsolatos hivatalos levelezés irataival együtt, egy aktát 7 A fentiek—-az elsőfokú bányaperes eljárás—rekonstruálásához az alsó bányabíróságoknak az Országos Levéltárban főleg a „Causae montanisticae" című 0 28 törzsszámú állag iratai között található nagyszámú perkiadványa, a Processus expeditusok szolgáltak forrásul. Adataikat, természetesen, más iratok adataival is kiegészítettük. 8 0 93. „B" fasc. — A tárnoki szék működésére s a tárnoki levéltárra egyébként Veres i. m. 64—81.