Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Székely Vera: A Belügyminisztérium tisztviselői, 1867–1885 / 573–591. o.

578 " Székely Vera 1868—1876 között a tisztviselői kar létszáma évenként 5—10%-os eltérést mutat, s ez a hullámzás csak a következő évtizedben állapodik meg. A változások ekkor már az évi 5 %-ot sem haladják meg, s csak a hivatali élet természetes velejárói: előléptetések, nyugdíjazások és az utánpótlás megjelenése. így volt ez különösen a segédhivatalban és a számvevőségben, ahol nemcsak a létszám, hanem a személyi összetétel is mozdulatlanabb képet mutat, hiszen a szűk keretek közé szorított, s csak a „hivatal" világában járatos volt irodatiszteknek és számtiszteknek számára az emelkedés egyetlen lehetősége a közhivatali szamárlétra volt. Az alábbi táblázatban évenkénti bontásban adjuk meg a minisztérium fogalmazói karának, segédhivatalának és számvevőségének létszámát a tárgyalt korszakban. A Belügyminisztérium tisztviselőinek létszáma 1867—1885. Év Fogalmazói kar Segédhivatal Számvevőség Összesen 1867 57 5 62 1868 84 8 66 158 ' 1869 83 16 73 172 1870 79 17 56 152 1871 84 21 55 160 1872 74 22 52 148 1873 77 20 49 146 1874 70 21 49 140 1875 60 17 46 123 1876 70 17 44 131 1877 70 17 46 133 , 1878 73 17 47 137 1879 68 18 46 132 1880 72 18 47 137 1881 73 18 47 138 1882 81 18 50 149 1883 83 21 46 150 1884 78 23 51 152 1885 ' 81 21 51 153 A Belügy nem tartozott a legnagyobb apparátussal dolgozó minisztériumok közé. 1868-ban ugyan 150%-os létszámemelkedést látunk, ebben azonban közrejátszott az akkor megalakuló a számvevőség amelynek aránya feltűnően magas, általában az összlétszám 30—40%-a körül mozog, a 70-es években azonban már csökkenő tendenciával. A személyi állomány vizsgálatánál a legszembetűnőbb, hogy a minisztérium létszáma a tárgyalt húsz év alatt 1869-ben a legmagasabb, majd évről évre fokozatosan csökken 1875-ig. (Az 1875-ös nagyarányú — több mint 10%-os — létszámcsökkentés feltehetően a politikai rendszerváltást hozó kabinetváltozással és a belügyi tárcának Tisza Kálmán által történő átvételével hozható összefüggésbe.) 1869 és 1875 között közel 30%-kal csökken az összlétszám a fogalmazói kar és a számvevőség vonatkozásban, s csak a segédhivatal marad változatlan. Ilyen méretű leépítés egy alig néhány esztendeje működő hivatalnál szokatlan jelenség: növekvő létszám, túlméretezett apparátusok általában gyakrabban fordulnak elő az új intézmények szervezése során. A megalakuló Belügyminisztériumban ennek a visszájára fordított hivatalszervezésnek az a magyarázata, hogy 1869-ben fejeződött be a