Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Szabó Ferenc: Békés Megye Levéltára, 1790–1848 / 559–571. o.

566 Szabó Ferenc * családok nyilvántartása; két letétbe helyezett eredeti armaíis (ezek ma is megvannak); a megye régebbi — 1724 előtti — és II. József-kori pecsétjei, bereszeléssel érvénytelenítve; a megyei érvényes pecsét rajza az eredeti adománylevélről lemásolva; két kötelezvény; öt végrendelet; az Esztergomban építendő bazilika és káptalan tervrajzai; koronázási arany és ezüst emlékpénzek. 10. A felsőbbség részéről jóváhagyott, 1790—1804. évi perceptorális számadások. 11. Alispáni jegyzőkönyvek és iratok, év megjelölése nélkül. 12. Az 1827. évi 23. törvénycikk alapján beküldött egyházi anyakönyvi másodpéldányok. 13. A megye által vásárolt 11 db szakkönyv, főképp jogi munkák. 14. Két darab régebbi, szakadozott megyetérkép. 15. A megyebeli helységek dicalis conscriptioi és a tiszti fuvarozások nyugtái, további részletezés nélkül. 16. A megye által pontosnak és hitelesnek elfogadott mérőeszközök sorozata (vékák, itcék, rőf stb.) 17. A megye fanyélre erősített billyogózó vasa. Az 1828-ig végzett levéltármegalapozó munka értékét akkor látjuk igazán, ha az ismertetett jegyzőkönyvet összevetjük a kilenc évvel később keletkezett, hasonló célú és részletességű jegyzékkel.

40 1837 májusáig mindössze annyi változás történt, hogy 1835 végéig terjedően levéltárba helyezték a közgyűlési iratokat (mindössze 16 hónap anyaga maradt a jegyzői tisztségnél), 1834 végéig a letisztázott közgyűlési jegyzőkönyveket. A Kállay Ignác kezemunkájával 1824-ig elkészített mutatók még mindig letisztázásra várva feküdtek. A sedrialis iratokat szintén 1835 végéig adták le, de a törvényszéki jegyzőkönyvek purizálása, mutatózása 1828 óta semmit sem haladt. Gyarapodtak az országgyűlési kéziratok, nyomtatványok, s külön gyűjteményként megjelentek az országgyűlési követutasítások és követjelentések. Erősen felszaporodtak a bíráskodási jellegű, különféle vegyes, be nem sorolt iratcsomók is. A levéltárban őrizték 1837-ben a tisztújításoknál használt „voksoló ládákat" is, a hozzájuk tartozó színes üveggolyókkal. Kiss János 1828—1835 közötti, Tessedik Károly 1835—1837 közötti, Karassiay István (1837—1840), Koritsánszky István (1840—1843), Szakái Lajos (1843—1846)

41 másodaljegyzők és „egyszersmind a Leveles tár gondviselője" cím birtokosai elég gyorsan váltogatták egymást, a vicenótáriusi tisztet csak átmeneti állomásnak tekintették, utóbb többnyire főjegyzők vagy főszolgabírák lettek. Idejük nagyobb részét a napi ügyintézés töltötte ki, a levéltárban elsősorban irattári jellegű szereléseket, kereséseket végeztek vagy végeztettek, nem folytatták a repertorizálást, csak egyszerű betűrendes mutatózást csináltak, a folyó aktákat lajstromozták. Kiss János 1831-re behozta a közgyűlési anyag mutatózásában fennállt elmaradást, s eljutott saját koráig. Ettől fogva a mutatókészítés folyamatosan történt a másodaljegyző kezével, 1845 végéig. Az 1846-tól 1848-ig keletkezett iratokhoz, jegyzőkönyvekhez még ma sincs mutató, csak a lajstrom maradt meg. A régi adósságot pótolva 1845-re utolérte magát a másodaljegyző a sedrialis anyag lajstromozásával is.

42 40 BmL Békés vm. nemesi közgy. ir. 1179/1837. 41 BmL Békés vm. nemesi közgy. jkv. 315/1835., 755/1837., 1186/1843., 1715/1846. 43 Föglein Antal: A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében. Levéltári Közlemények XXXI. (1960) 181.1.