Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Szabó Ferenc: Békés Megye Levéltára, 1790–1848 / 559–571. o.
Békés megye levéltára (1790—1848) 563 említett Réz-féle pörben — bár ő volt Réz feljelentője, igaz anyagi természetű veszekedés miatt — Kazay is megbízhatatlan, megfigyelés alatt álló ember volt. 24 ) Hivatalba lépésével a megyei ügyvitelt és annak iratait kitűnően ismerő, igen jó általános műveltségű, lelkiismeretes férfiú került a levéltárba, aki — jelentéseiből kitűnően — szerette is a munkakörét. A XVIII. század végén a szomszédos Bihar megye Nagyváradon őrzött archívuma volt az ország egyik legjobban rendezett, a neves Viser Lipót munkájával 1777—1790 között kialakított megyei levéltára. 25 Kazay, miután hallott arról, hogy „Bihar Vármegyének Archívuma igen szép és jó rendbe van szedve, úgy hogy onnan több nemes Vármegyéknek Archivariussai is vettek magoknak világosítást és utasítást", 1797 szeptemberében két napot Nagyváradon töltött. A bihari levéltárban „minden rendtartást jól szemre vévén a Regestralashoz meg kívántató s igen jó móddal készült formákat magammal ide el hoztam" — jelentette. Gyulán legelőször a József-kori iratok kapcsán addig végzett munka eredményeit vette számba. Kiderült, hogy a „Systemabeli Actak Protocollumainak" egy része még mindig lemásolásra várt. Ebben az ügyben gyorsan intézkedett. Rájött arra is, hogy az 1786—1790 közötti iratok mutatói alapvetően rosszak, mert „a Regestrator a dolgot nem betűk szerént, hanem tsak egymásután, minden megkülönböztetés nélkül jegyezte fel, és az értelem sints mindenütt kitéve, tehát idővel azt is Alphabetum alá kell venni, s újra megvizsgálni. Egyéb eránt az Actak (a II. József korából valók. Sz. F.) rendbe vannak." 26 Az unió idején keletkezett iratok végső rendbetételével egyidőben kezdte el Kazay az 1715—1786 közötti Békés megyei közgyűlési iratok darabszintű rendezését és a betűrendes repertórium munkálatait. A munka menetét és gondjait részletesen leírta a megyegyűléshez tett jelentésében: Gondosan átnézte a korábban „feleslegesnak" vagy „haszontalannak" minősített és félretett csomókat is, s bennük számtalan, megőrzésre érdemes ügydarabot talált. Megállapította a jegyzőkönyvvezető és levéltárkezelő nótáriusok számos hibáját: Egyes évek jegyzőkönyvei hiányoztak, a fontos iratokat gyakran hézagosan másolták be a jegyzőkönyvbe, az ügy darabokon nem tüntették föl, mikor és milyen számon kerültek tárgyalásra a közgyűlésen. Nagyon sok időt kíván az iratok pontos helyének megtalálása, besorolása, „sokszor egy Exhibitumon egész nap is kell gondolkodnom" — írta. A teljes összevisszaság okát abban. látta, hogy „Actaink egy helyből más helybe hurczoltattak, sok kézen keresztül mentek", emellett a régebbi regestrálás is rossz volt. Végül a leíró munkákhoz napidíjas írnokot kért és könyvköttetési igényeit is jelezte. 27 A Kazay-féle munkálat az országban folyó harmadik nagy levéltárrendezés időszakára esik. 1801 nyarára teljesen elkészült az 1715-—1786 közötti közgyűlési iratok gondos rendbetétele a közgyűlési jegyzőkönyvek tárgyainak sorszámozása szerint — követve a megyék általánosnak mondható gyakorlatát. Letisztázásra készen állt a ma is jól használható „Generale Repertórium" két kötete. 28 A munkát nem állította meg hosszabb időre a megyeháza 1801 júliusi leégése sem. A Gyula jó részét elpusztító 24 Scheret- Ferenc; Gyula város története I. Bp. 1938.342/343.1.; Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. (1695—1848). Békéscsaba, 1971. (Forráskiadványok a Békés megyei Levéltárból 4.) 224—226. 1. 25 Jakó Zsigmond: Viser Lipót értekezése a megyei levéltárak lajstromozásáról 1785-ből. Le- véltári Közlemények XXVIIL (1958) 151—172.1. 28 BmL Békés vm. nemesi közgy. ir. 1069/1797. A József-kori iratok e mutatója valószínűleg nem készült el. 27 BmL uo. 28 BmL Békés vm. nemesi közgy. ir. 103/1801., 557/1801. 36*
