Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Szabó Ferenc: Békés Megye Levéltára, 1790–1848 / 559–571. o.
562 Szabó Ferenc A II. József-kori iratokkal kapcsolatos huzavona jól szemlélteti, hogy — esetünkben — Csongrád és Csanád megyék vezető nemesei a minimumig sem jutottak el a történeti forrásérték felismerésében, s a Józsefi időszak megítélésében a nemesség eléggé általános véleményét követték. Amikor a Békés megyei magatartásban és áldozatvállalásban a historikum iránti érzék és a forrásmegbecsülés egyfajta jelentkezését feltételezzük, az 1793-ig tisztségében maradt Angyal József József-kori alispánra, s a Réz József-féle jakobinus színezetű pörben haladó beállítottságáról megismert Domokos Lőrinc megyei főjegyzőre (1790—1803 között fungált) gondolhatunk elsősorban. Ezt látjuk igazolva az egyébként kitűnő pennájú Domokos 1800-ban a csongrádiakhoz írt levelében, amikor az iratok átvételére (s persze a költségek viselésére is) így próbálta rávenni a szomszéd megye vezetőit: „De nem is lehet el a Nagyságtok Kegyelmetek Leveles Boltya semmi úton lett módon ezen Systemabeli Actak nélkül, mert a Leveles Boltbeli írások az időknek és a dolgok folyamattyának Tanúbizony sági, mind az élők, mind a következő maradék előtt, akár kedves, akár mostoha, akár szerentsés, akár szerentsétlen idők lettek légyen is azok. Mert különben négy esztendős lyuk lesz Nagyságtok Kegyelmetek Leveles Boltyában, a késő maradéknak meg téríthetetlen kárára, ha ugyan az tagadhatatlan igasság, hogy az emberi nemzet rendszerént többet tanúi a mostoha és szerentsétlen, hogy sem a kedvező és Szerentsés időknek Históriájából, úgy hogy ha mi ezen Actakat nem akarnánk is által adni, Nagyságtok Kegyelmetek annyok s Maradékok eránt tartozó kötelessége hozza magával, hogy tőlünk ezen írásokat kezekhez vehessék Leveles Boltyok essentialis hijjánosságának kipótolására." 20 sjt H: * « A levéltárbecsülő Domokos főjegyző érdeme, hogy a helytartótanácsot sikerült meggyőzni az önálló Békés megyei levéltárosi tisztség szükséges voltáról, az 1790-ben engedélyezett regestratori-máso daljegyzői státusorí kívül. A fő érv a levéltár régi anyagának rendezése, mutatózása iránti igény volt. Más irányú adatok hiányában feltételezhetjük, hogy az országgyűlési követ Domokos szóban győzte meg a központi kormányszerv illetékeseit. A helytartótanács 1797. június 4-én engedélyezte évi 250 forint fizetéssel a megyének „az Archivariust, oly móddal, hogy ennek hivatala csak addig tartson, míg a régi Actak Regestratioját el végzi." Az engedélyező leirat kiemelte, hogy „a Currens Actakat pedig tartozzon a Notariatus addig is, ezután is regestrálni" 21 , azaz a levéltárosi és iktató-irattárosi funkció határozott különválasztására törekedett. A helytartótanács jól tudta, hogy a megyék általában az utóbbi feladatok ellátására szorították a levéltárosaikat, s a folyó iratkezelés teendői mellett az archivariusoknak nem maradt idejük a levéltári munkára. A megyegyűlés a hat esztendeje kancellistaként dolgozó Kazay Mihály prókátor kinevezését kérte a főispántól. 22 Ez 1797. július 24-én meg is történt. A főispán és a közgyűlés utasította Kazayt, hogy a főjegyzőtől a levéltárat átvéve „azonnal kezdjen a dologhoz", háromhavonként tegyen jelentést az eredményről, „és úgy igyekezzen, hogy azt minél elébb el végezhesse." 23 (A jakobinusság gyanúja miatt indított, s már 20 BmL Békés vm. nemesi közgy. ir. 462/1800. 21 BmL Békés vm. nemesi közgy. jkv. 656/1797. 22 BmL uo. 33 BmL Békés vm. nemesi közgy. jkv. 727/1797.
