Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Szabad György: A levéltáros és történetíró Jakab Elek pályaképéhez / 549–557. o.
556 Szabad György mellett látható helyesléssel hivatkozott a levéltárügyi bizottság — Pauler által nagyon is felkarolt — javaslatára, amely a törvényhatósági levéltárak „állami felügyelet alá" vételét indítványozta. 40 Vegyük még ehhez hozzá, hogy a már rendezett államlevéltárat Jakab „gyakorlati iskolául" is szánta — „tudományosan képzett szakértő tisztviselők alkalmazását és egy politikai-diplomatikai adminisztratív könyvtár alapítását" föltételezve — oly módon, hogy az „a palaeographia, diplomatika, s rokon tárgyak rendszeres tanításá"-nak a bázisává váljék. 41 Jakab Elek ugyanebben az évben a Magyar Polgár-Ъап írott cikkében szinte programként hangoztatta, hogy minden „becsületes, önálló, elvhű és szilárd jellemű ember tartozik maga iránt azzal a megbecsüléssel, hogy tudományos kutatási eredményét, önálló politikai elveit és meggyőződését sem meg ne tagadja, sem el- vagy fel ne adja". Gyűlölte „a vakondműködést", „az udvariasság mezébe burkolózva ártást", s így büszkélkedve tekintett vissza Paulerékkal vívott harcára, de ugyanakkor magánlevelében korántsem kritikátlan önismerettel vallotta meg, hogy a „megváltozni nem akarás, hajthatatlan jellemerő mániája temette el örökre egy jobb sors reményét és kilátásait". 42 Túl messzire merészkedett, túl sok érdeket veszélyeztetett, emberi tisztaságában túl védtelen volt ahhoz, hogy az adott viszonyok között sikert érhetett volna el. Megmaradt allevéltárnoknak, aki szerény fizetését az Akadémia kézirattárának munkaidő utáni rendezésével pótolta. Anyagi gondjai testi-lelki gyötrelmekkel társultak, saját vallomása szerint betegen adta ki Dávid Ferencről szóló könyvét, és „vért pökve írtam Kolozsvár történetét". 43 De írta, mert enyhülést a szakadatlan munkában talált. Ilyen előzmények után érezte úgy 1879-ben, tartozik önmagának azzal az elégtétellel, hogy a hite szerint iránta méltánytalanokat támogató rendszer legrettegettebb ellenfeléhez forduljon panaszával. Megtette: „itt élek Buda-Pesten eltiport áldozata politikai érzületem miatt a néhai Deák-pártnak. Beamter külsőleg, mert sok gyermekem van; de benn, lelkemben szabad és független gondolkozású és ítéletű magyar ember". Nem segítséget remélt, hanem erkölcsi elismerést 44 „polgártársától", attól a száműzött Kossuthtól, akit legtöbbre tartott kortársai közül. Szabad György ДАННЫЕ К ТВОРЧЕСКОЙ ДЕЯТЕЛЬНОСТИ АРХИВИСТА И ИСТОРИКА ЭЛЕКА ЯАКАБА Дёрдь Сабад Архивист Венгерского национального архива Элек Яакаб (1820—1897), ставший известным прежде свего всоей монографией, посвященной истории г. Коложвара, а также своими воспоминаниями о революции и войне за независимость Венгрии в 1848—1849 гг., László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez (1875—1918). Levéltári Közlemények, 1962., 29—33.1. 40 Jakab Elek: A levéltárakról i. m. 187.1. Vö. Uo. 144—145.1. 41 Uo. 188.1. 42 Gál Kelemen i. m. 220—221. 1. 43 Uo. 27—31.1. 44 Az idézett nyilatkozat elismerő szavait ld. KLI. X. 168.1.