Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Szabad György: A levéltáros és történetíró Jakab Elek pályaképéhez / 549–557. o.

A levéltáros és történetíró Jakab Elek pályaképéhez 555 33 éves Pauler Gyula volt. A korkülönbségnél sokkal inkább azt sérelmezhette joggal Jakab Elek, hogy Pauler a levéltárosi felkészültségnek, sőt — akkor még viszonylag korlátozott kutatói élményeitől eltekintve

32 — az alaposabb levéltári tapasztalatoknak is híján, nem kevéssé mint Pauler Tivadar igazságügyminiszternek a fia, családi és politikai összeköttetései révén nyerte el Szapáry Gyula gróf belügyminiszter javaslatára mindjárt a vezető posztot, majd kapott felhatalmazást a fúzió útjára lépett Tisza Kálmán belügyminisztertől szervezési irányelveinek érvényesítésére.

33 Jakab Elek panaszos levelének tárgyalása kapcsán nem bocsátkozhatunk a magyar levéltárügy e fordulópontjának az érdemi vizsgálatába, hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy álláspontjának 1874. évi kifejtésében korántsem „intrikálást" látunk, törekvést az elébe vágó Pauler „elgáncsolására",

34 hanem mindenekelőtt ügyszeretetet és — ami a legfontosabb — a kívánatos fejlesztési iránynak a dezignált vezető által választottnál

35 legtöbb vonatkozásban szakszerűbb és módszeresebb, ugyanakkor koncepciózusabb és korszerűbb meghatározását, amit Nyugat-Európa legfejlettebb, „saját költségén"^ meglátogatott

36 levéltárainak tanulmányozására is alapozott. Jakab nemcsak fölöttes hatóságához juttatta el tervezetét, hanem azt — éppen soron levő — akadémiai székfoglalójaként 1874. november 2-án a nyilvánosság elé is tárta.

37 Munkájából különösen kiemelendőnek tartjuk annak igényét, hogy a levéltárügyben ne a végrehajtó-hatalomé, hanem a törvényhozóé legyen a döntő szó, azaz „országos törvény" határozza meg az alapelveket, s a kormányzat annak érvényesítéséről gondoskodjék.

38 Ezzel szorosan összefüggött az a javaslataj „hogy mindazon oklevél és irat, a mi a magyar államot egész összességében, tehát a királyt és koronát, a nemzetet és hazája földét, közálladalmát, jogait és intézményeit, az anyaés társországok összetartozási és a Lajthán túli osztrák államfél népeivel való nemzetközi viszonyait stb. illeti, bár hol legyen ma, jogos helye[n] egyedül az ország szívében alapítandó magyar államlevéltárban lehet". Ez — amint a kifejtésből kitűnik — nem kevesebbet jelentett, mint igény támasztását a vonatkozó iratokra, lettek légyen „aJconventek, káptalanok, egyházi főhatóságok" stb. levéltáraiban, vagy éppenséggel „a cs. kir. titkos államlevéltárban". Sőt Jakab Elek külföldi példákra hivatkozva követendő eljárásként említi „az állam területén bárhol és kik tényleges birtokában levő" olyan iratoknak az államlevéltárba bevonását, amelyek „a nemzetnek egyetemes közérdekeit" érintik, sőt azt is leszögezi, „hogy mindezekből — tekintettel az állam legfőbb jogára — a mostani birtokosokat csak hiteles másolatok illethetik". (Alig kétséges, hogy Jakab Elek ezzel a javaslattal mind a Habsburg-hatalom és a dualista partner érzékenységét kímélni akarókat, mind az egyházi levéltárak őrizőinek és a hajdani feudális tisztségviselők utódainak vélt érdekeit sértve törekedett a polgári állam demokratikusan felfogott jogainak érvényesítésére.)

39 Jakab Elek a fentiek 32 Első igazán jelentős munkáiban történetelméleti kérdésekkel foglalkozott. 33 Vö. Miskolczy Gyula: Az Országos Levéltár felállítása. Levéltári Közlemények, 1923. 18— 19., 24.1. 34 így minősítette Miskolczy Gyula i. m. 24. 1. 35 Uo. 19—23.1. Vö. Századok, 1873. 1—8.1. 36 Gál Kelemen i. m. 24. 1. 37 Kisebb kiegészítésekkel, jegyzetelt formában bocsátotta sajtó alá. Ld. Jakab Elek: A levéltárakról tekintettel a magyar államlevéltár-ügyre. Bp. 1877. 190.1. 38 Uo. 173.1. 39 Uo. 173—175., 184—188.1. A következő évben a bécsi levéltárak „magyar" anyagának megszerzésére irányuló, Pauler Gyula által indított hivatalos akció kedvezőtlen fogadtatására ld. Szűcs