Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Szabad György: A levéltáros és történetíró Jakab Elek pályaképéhez / 549–557. o.

'554 Szabad György társadalom ismertetése a journalistica és nem a Századok feladata".

27 Jakab Elek a szólásszabadságnak kora ifjúsága óta, amikor Kossuth Törvényhatósági Tudósításokjának Wesselényi által felfogadott rendszeres másolója volt, buzgó oltalmazójává vált, megsértését isten elleni „pártütésnek", az erkölcs és az emberiség elleni „véteknek" tartotta. Emellett az élő társadalmi és nemzeti problémák történeti gyökereinek feltárását nagyon is történész feladatnak érezte, s ezt olyan tisztességgel végezte, hogy nem kevéssé ezért 1875-ben az Astra román irodalmi társaság tiszteletbeli tagjává választotta.

28 Mindezek után érthető, hogy a konfliktusokat korántsem kereső, de „jó ügyben" még azoktól sem visszariadó Jakab Elek nem tért ki a Thalynak ellentmondás alkalma elől. A Századok nagyhangú szerkesztője ugyanis az Országos Levéltár felállítása dolgában mutatott ügybuzgalmát hozzá nem értéssel társítva folyóiratában névtelen, de minden bizonnyal az Ő tollából eredt glosszát közölt, amelyben azon sajnálkozott, hogy „a kilenc-tizedrészben haszontalan lomból álló erdélyi főkormányszéki levéltár fölszállítására előirányzott 200 000 frt-ot" az egyébként „a tervezett államlevéltár" támogatásában oly szűkmarkúnak bizonyult képviselőházi pénzügyi bizottság megszavazta. „Ez sárba dobott pénz — folytatta Thaly —, mert ha a roppant tömegű lomot csakugyan felhurczolják, mitsem nyer a tudomány és közművelődés ügye vele; ha pedig előbb szakértők által (de ilyen Kolozsvárit egykettő ha van) scartíroztatják, erre 5—6000 frt. is bőven elég." 29

A válaszadás lehetőségét még Thaly sem tagadta meg. Három hónappal később közölte Jakab Elek feleletét, aki szenvedélyességét szakszerűséggel párosítva emelt szót azért, hogy a levéltári anyag sorsának meghatározásakor essék mindig latba a tudományos és közművelődési szempont mellett a közigazgatási és magánjogi érdekek védelme is. Úgy ítélte meg, hogy az erdélyi főkormányszéki levéltár anyagának csak korlátozott és szakszerű selejtezése indokolt, azon túl a levéltár „az országrész minden érdekei érzékeny kára nélkül meg nem csonkítható". Ismertette a levéltár főbb állagait, nem kevés utalással a politikai történeti és közjogi vonatkozások mellett a gazdaság- és társadalomtörténetiekre is (szövegére idézve Thaly jegyzetbeli gúnyos szisszenéseit), majd kijelentette: „egész életünk összes közemlékeit e levéltár őrzi; amit míveltünk, ahogy kormányoztuk magunkat, s ahogy a társadalom czéljait elérni bírtuk". Ezért a levéltár anyagát túlnyomó részben megőrzendőnek, s nem „kilencz-tizedrészben haszontalan lom"-nak tekinti. Thaly a szerkesztői lehetőségekkel visszaélő zárszavában kijelentette, hogy „a művelődés egy barátja sem kívánhatja", hogy „ezen újkori burocraticus aeták tömegének Budára hurczolása által a tudomány kárára" későbbre halasztódjék a kamara „roppant régiségű és kimérhetlen becsű okmánykincseinek rendszeres fölállítása", amivel nemcsak az újkor iránti értetlenségéről tett tanúságot, hanem ellentmondásba került az általa is aláírt bizottsági javaslatnak az erdélyi főkormányszéki levéltár felszállítása és az Országos Levéltárba beolvasztása mellett állásfoglaló határozatával.

80 Jakab Elek felpanaszolta Kossuthhoz intézett levelében azt is, hogy „alárendeltje" lett „egy annyi éves ifjú embernek, a hány éves író én vagyok"

31

. Az „ifjú ember" az 1874-ben, Török János halála után az Országos Levéltár vezetőjévé kinevezésekor 27 R. Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása. Bp. 1961. 115.1. 28 Gál Kelemen i. m. 9—10., 85—91., 219. 1. 29 Századok, 1873., 145. L 30 Jakab Elek: Az erdélyi kir. főkormányszéki levéltár közigazgatási és tudományi értéke. Uo. 357—361. 1. Thaly megjegyzéseit ld. uo. és az 522.1-on. 31 Jakab Elek 21 évvel volt idősebb Paulernál, első — még szépirodalmi — zsengéi 19 éves korábanjelentek meg. Vö. Gál Kelemen i. m. 9.1.