Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sinkovics István: Pray György diplomatikája / 525–548. o.

Pray György diplomatikája 535 jövetele után. Egyúttal váratlan fordulattal megállapodásukra utalt. Csodáihozott, hogy Cornides olyan gyorsan megfeledkezett adott szaváról. „Megígérted, hogy a diplomatikában fogsz dolgozni, míg én közben minden erőmet a pecséttannak szentelem, így lehetséges, hogy közös tervvel és közös munkával, amennyire lehetséges, teljes diplomatikát adjunk ki."

48 Ugyanebben a levélben közölte, hogy könyv- és oklevélgyűjteményének átvételé még mindig csak előkészítés alatt van. Szakértőkkel megbecsültették az értékét, de az ügy végleges elintézése nagyon bizonytalan. Átköltözött Budára, hogy közelebb legyen a kamarai levéltárhoz, ahol engedélyt kapott a kutatásra. Ha olyasvalamit talál, ami a diplomatikai tanulmányokhoz fontos, és nem akadályozzák, Cornides részére szorgalmasan kiírja. Esküt kellett ugyanis tennie, hogy a kincstár jogait nem fogja nyilvánosságra hozni. Arra különben minden kutatót köteleztek, hogy a kincstár érdekét védelmezni fogja. Pray, aki a levéltárban mást is keresett, nem értette: hogyan lehetnek sérelmesek a kincstár jogaira azok az írások, amelyek a diplomatika elméletéhez tartoznak.

49 Az oklevelek jogi jelentőségét ő is kiemelte, de ugyanakkor elismerte, hogy érdeklődése túlnő a feudalizmus oklevélszemléletén. Cornides örömmel vette tudomásul, hogy Pray a magyar kamara archívuma kedvéért egy időre Budára költözött. Szívesen részt venne maga is a munkában mint segítőtársa. De ez jelenleg kizárt dolog. Egyedül annyit kért, hogy a rendkívüli alkalmat használja ki, és figyeljen mindenre, ami a magyar diplomatika megvilágításához szükséges. Ezzel ugyanis olyan szolgálatot tehet a magyar oklevéltan ügyének, amire újból nem egykönnyen lesz alkalma. Azután 12 pontban felsorolta a magyar diplomatika számára különösen érdekes kérdéseket.

50 Már Pray is utalt a pecséttanban felvetődő kérdések egész tömegére, most Cornides ugyancsak kérdéseket állított össze, amelyekre választ keresett a magyar oklevéltan megírása előtt. Feleletet pedig hiába keres külföldi szakmunkákban; amikre kíváncsi, csak a magyarországi okleveles anyag alapján válaszolhatók meg. De úgy látszik, hogy módszerükhöz tartozott: kérdések felvetése és megválaszolása, mielőtt hozzákezdhetnek valamely munka megfogalmazásához. Cornides nem vette sorba a magyarországi oklevelek valamennyi tisztázatlan kérdését. Részint arra volt kíváncsi, hogy egyes elemek mikor jelennek meg, és meddig vannak érvényben Magyarországon, részint miben különböznek a külföldi, főleg a német császárok kancelláriájának szokásától. Kérdései az oklevelek egyes külső tulajdonságait érintették, papír első alkalmazását, a szöveg elhelyezését, a pecsételés módját. De kitértek a belső tulajdonságokra, főleg az invocatióra, az intitulatióra és részletesen a keltezésre, az egyes formulák megjelenésére és eltűnésére. A kérdések jellege arra világított reá, hogy a magyarországi oklevéltan mennyire a munka kezdetén tartott. De azt is mutatták felvetett kérdései, hogy Cornides igyekezett belemélyedni az oklevéladás múltjába. Pray, bár nyilván nem ez volt a főtárgya kutatásának, másfél hónap múlva válaszolt a kérdésekre. Azt írta, hogy a levéltár rabja, szinte belemerül a munkába, és nincs az a homályos vagy rejtett írás, amit „kémlelő szemmel" ne vizsgálna át. Annál is inkább neki kell feküdnie a munkának, hogy Cornides kérdéseire válaszolhasson. Az viszont megkönnyítette feladatát, hogy legtöbbjüket már tisztázta 48 Levele Cornideshez, 1785. jún. 7. MTAK írod. Lev. 4° 56. II. 240v. 49 A levéltári kutatás szabályozására. Herzog J. A magyar kamarai levéltár története III. LK IX. (1931) 275—276. 60 Levele Prayhoz, 1785. júl. 3. EK Kézirat. G. 116. -