Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sinkovics István: Pray György diplomatikája / 525–548. o.

530 Sinkovics István folytatott.

20 1785-ben, amikor Cornides már az Egyetemi Könyvtár szolgálatában állott, Teleki kérésére ennek két fiát kísérte Göttingába mint nevelő, és szeptemberig szabadságot kapott a tanulmányi bizottságtól.

21 Az 1734-ben alapított göttingai egyetem a felvilágosodás egyik fontos központja volt, és Cornides ott európai hírű tudósok közé került. Az egyetem tanárai kisebb vagy nagyobb mértékben Voltaire tanításainak a hatása alatt állottak.

22 Cornides útja közvetve Pray számára is megnyitotta ezt a világot. Cornides átadta Pray üdvözletét Johann Christoph Gatterernek, Ludwig Schlözernek, akik már ismerték munkái alapján. Könyveket szerzett be számára, tájékoztatta az újabb tudományos termésről, a könyvtárakról, a magyar tárgyú kéziratokról.

23 Már előbb, amikor bizonyossá vált, hogy Cornides göttingai útjából elhárultak az összes akadályok, Pray örömmel írta, hogy ezzel nagyszerű lehetőségek tárultak fel barátja előtt. „Valóban csaknem irigyellek — folytatta —, hacsak nem tudnám, hogy korom és vallási körülményeim miatt erre az útra kevéssé vagyok alkalmas."

24 Ez a megjegyzés pedig arra is rámutatott, hogy Pray úgy nézte a felvilágosodást, mint ami a tudományos alkotás új lehetőségeit nyitja meg. Amikor kérte Cornidest, hogy tolmácsolja üdvözletét Schlözernek, akinek érdemeit az Annales veteres Hunnorum c. munkájában már korábban méltatta, azt emelte ki: „Tetszik nekem ebben a kitűnő emberben a véleménynyilvánítás szabadsága, amely úgy tűnik, hogy a brittektől az angol nyelvvel költözött Göttingába." Ez egyúttal utalás volt Cornides levelére, hogy az angol nyelv uralkodó helyzetet foglal el Göttingában, és maga is szeretne angolul tanulni.

25 Cornides csak úgy tudott kijutni, hogy vállalta a nevelői szerepet, ami olykor akadályozta, hogy több időt szenteljen a tudománynak. De különben Mária Terézia tilalmának feloldása után 1767-től, még inkább II. József uralkodásától százak mentek Göttingába és más külföldi egyetemekre.

26 Göttingában tanult Schwartner Márton, aki szintén kapcsolatban állott Pray Györggyel és Schedius Lajos, a pesti egyetem esztétikatanára, aki Pray halála után 1802-ben leírta Pray életútját, és megörökítette, hogy milyen szerepe volt a magyar történetírás forradalmában, mennyiben osztozott másokkal ebben a munkában, milyen hatása volt.

27 A jezsuita rend feloszlatása után Mária Terézia Praynak munkássága elismeréséül a „Historiographus regius" címmel 400 ft évjáradékot biztosított. Továbbra is Pozsonyban maradhatott, és az ottani volt jezsuita rendház könyvtárának rendezésével bízták meg. 1777-ben, amikor az egyetemet Budára helyezték ki, Prayt a királynő másodkönyvtárosnak nevezte ki, évi járadéka 800 forintra emelkedett. Ugyancsak a könyvtárban kapott alkalmazást a volt jezsuiták közül Wagner Károly és Schönvisner István, mindkettő Pray jóbarátja,

28 Ugyanebben az évben a Ratio Educationis a történeti segédtudományok oktatását az akadémiákon és az egyetemen is bevezette. 20 Fuhrmann Kamilla: Gróf Teleki József és a magyar-francia szellemi kapcsolatok. Bibliothéque de FInstitut Francais ä l'Université de Budapest 11. Budapest, 1929. 21 Gálos R. i. m. 313—325. 22 E. Fueter i. m. 371—380.; Dümmerth Dezső: Göttinga és a magyar szellemi élet. A Budapest Egyetemi Könyvtár kiadványai 15. Budapest, 1962. 3—5. 23 Erre vonatkozó leveleit közzétette Gálos R. i. m. 315—325. 24 Levele Cornideshez, 1785. jan. 9. MTAK írod. Lev. 4° 56. II. 234. 25 Uo. 1785. aug. 17. 244v.; Cornides angol tanulására levele Prayhoz. Gálos R. i. m. 320. 26 Dümmerth D, i. m. 7—11. 27 Schwartner Márton: Introductio in Artem diplomaticam, praecipue Hungaricam. Pesthini, 1790. Ad Lectorem. 28 M. A. Paintner i. m. X.; Idézett pályamunka 101. /