Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára, 1748–1849 / 31–46. o.

Szabolcs vármegye levéltára (1748—1849) 4 3 A Schemberger által kezdeményezett két iratsorozat, és az Acta sorozaton belül a három állag (Acta politica, juridica vagy judicialia, criminalia) továbbra is megmaradt. A XIX. század elején két kisebb rendezésről is tudunk. Külön tartották nyilván a helytartótanács körrendeleteit 1806—1814. évekből (most IV. A. 1/c. állag) de az aktákat benne hagyták a többi között. A másik rendezés az „Egyveleges" jelzetet viselő sorozat volt (most IV. A. 9. fond.), amelyet Sulyok Dániel levéltáros 1845-ben alakított ki az 1735—1840 között keletkezett perek ismeretlen körülmények között a levéltárba került töredékeiből. A perek egy része a rendes iratsorozatokban is szerepel. A nemesi felkelésekre vonatkozó, 1797 és 1844 közti iratokat, a nem kis mennyiségű árvaszéki, első alispáni, főjegyzői, adószedői, számvevőségi aktákat, valamint az egyes tisztviselők után bekerült iratcsomókat az 1893. évi rendezésig csupán felhalmozták a le véltárban. Ezek némelyike eredeti iratjegyzékkel is rendelkezett, legtöbbje e nélkül hevert a limbusban. A mostani állapot szerint ez 15 ifm. irat, de a rendezés idején már erősen hiányos volt. A megyei igazgatási szervezetben a levéltáros munkakörét és teendőit csak 1846ban szabályozták. Nem tartozott a választott tisztviselők közé, a közgyűlés kandidálása alapján a főispán nevezte ki. Az 1846. febr. 26-án elfogadott szervezeti szabályrendelet is mellékesen említi, hogy a levéltáros a jegyzői hivatal tagja, feladata a levéltár őrzése és iratai lajstromozása. A levéltárba csak esküt tett megyei tisztviselőt enged belépni, a két alispáni és a jegyzői hivatal tisztviselőin kívül senkinek eredeti okmányt nem ad kézbe, ezeknek is csak hivatalviselésük tartamára. Minden év elején listát készít a kiadott iratokról, amelyeket a jegyzői hivatal köteles visszakövetelni. Különös gondja legyen a jegyzőkönyvek két példányban való letisztázására, egyik példány a főispáné, a másik helye a levéltárban van. A levéltárba helyezett iratok nyilvántartásánál a jegyzőkönyvi számot az akták hátán, a jegyzőkönyvi bejegyzések mellett pedig az aktaszámot feljegyzi. Amint a szabályozásból kiderül, a jegyzőkönyvön kívül elintézhető — ez időben már nagyobb számú — ügyek iratainak megőrzésére nem is gondoltak.

40 A levéltárosok munkája — főleg amiatt, hogy az iratok egy részét teljes terjedelemben kellett volna a jegyzőkönyvbe bemásoltatni, valamint a felsőbb rendelkezések állandó szaporodása következtében — mindinkább nőtt. Ezért már 1819-ben kérte a megye a helytartótanácstól, hogy a levéltáros mellé egy viceregestratort vehessen fel, évi 150 Ft fizetéssel.

41 Ehhez a kéréshez a Helytartótanács nem járult hozzá, mire a megye 1820-ban részletesen kifejtette, hogy a levéltáros a jegyzői hivatal három írnokával sem képes ellátni a felsőbb rendeletek, a közgyűlési határozatok, a fellebbezett perek, a számadások felterjesztendő okmányai és a jegyzőkönyv másodpéldányának másolását. Ez, valamint az 1832-ben, 1838-ban és 1844-ben megújított felterjesztések ugyan eredménytelenek maradtak, mégis, 1837 óta a megyének már van allevéltárnoka, aki előbb napidíjasként, majd alkalomról alkalomra a megye pénztárába beszedett büntetés- és útlevélpénzekből húzza a fizetését.

42 40 A szervezeti szabályzat fogalmazványa Uo. 46. cs. 322 d., a kinyomtatott végleges szövege XV. 10. fond. 41 Uo. Fasc. 19. no. 988, 1/2 1819. 48 Uo. Fasc. 20. no. 335. 1820.; Prot. pol. 35. fol. 8. no. 42., fol. 193. no. 201. 1831.; Prot, pol. 36. fol. 292. no. 1703., fol. 355. no. 2102., 1832. Acta pol. 32. cs. 772, 1/2 d. 1832.; Prot. pol. 37. fol. 359. no. 1744.; fol. 393. no. 1904. 1833.; 33 cs. 900 d. 1833.; Prot. 40. no. 1207. 1836.; 37. cs. 553 db. 1837:; 38. cs. 485. db. 1838.; 44. cs. 498. db. 1844.; Prot. pol. 47; no. 1438. 1844.; Prot. 48. no. 836, 1986. 1844.