Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára, 1748–1849 / 31–46. o.

44 Balogh István A levéltárosok sorát a Hriankay János után 1791-ben kinevezett Szűcs János nyitotta meg. Ő már 1806-ban nem élt, mert új regestratorkent Kádas Jánosnak adták át a levéltárat. Kádas működéséről nem tudunk semmit, 1818. június 18-án Nemeskéri Vályi Sándort nevezték ki, aki 1829 elején betegsége miatt lemondott, de lemondását csak 1834 márciusában fogadták el. Martzi László 1831 januártól kezdve dolgozott mellette írnokként, és 1834. március 4-én a főispán őt nevezte ki — már fólevéltárosnak. 1836. augusztustól mint díjnok és vicearchivarius Ferenczi Lajos dolgozott mellette, és 1841. augusztus 5-től ő lépett főnöke helyébe, miután az lemondott. Ferenczi működéséről semmit nem lehet megállapítani, 1843 óta nem esik szó róla, de 1845 októberében már Sulyok Dániel a főlevéltáros, aki mellett 1844. novembertől Tatár Tamás a levéltári segéd. Sulyok Dánielt 1845-ben táblabírónak is kinevezték, a szabadságharc alatt a nemzetőrség pénztárosa, és a honvédség toborzóbiztosa volt, emiatt a szabadságharc leverése után hamarosan elbocsátották.

43 A levéltár ügykezelésében az 1831-ben elrendelt áttérés a magyar nyelvű ügyintézésre nem okozott lényeges változást. Az indexek latin nyelven való vezetését elhagyták, és egy bizottság a latin nyelvű vezérszavak magyar megfelelőire tett javaslatot. A lefordított vezérszavak nagy részét elfogadtak, ettől kezdve ezek szerint lajstromozták a politikai és közigazgatási ügyeket.

44 (6. kép) Bár levéltári elhelyezésben a három iratsorozatot (politikai, polgári és büntetőtörvényszéki) nem különítették el, a külön lajstromozás megmaradt. A politikai (igazgatási) ügyeket tárgy szerint vették fel az indexbe, a polgári pereket a felperes neve alatt futtatták, a büntető ügyekben a tárgyi csoportosításon túl a perbefogott neve is ki van tüntetve. (Az indexek és elenchusok jelenleg a IV. A. 1.: 1254— 1296. r. számok alatt vannak.) Az egymást váltó levéltárosok munkája a lajstromozásban igen nagy eltérést mutat, ez is egyik oka annak, hogy az 1790—1849 közötti iratok kutatásánál nem elegendő csupán a segédkönyvekre támaszkodni. Gyakorlati okokból a legmegbízhatóbb a nemességigazolási perek mutatója, az 1790—1839. évek iratait magába foglaló három index. Az 1790 és 1849 közötti iratok együttesen 776 raktári egységben 60 fm-nyi tömeget jelentenek, egy-egy numerus alatt sokszor egész dobozt kitöltő aktacsomókban, és egy-egy csomóban a hiányos lajstromozás következtében a felvett tárgytól messze eső ügy iratai is lehetnek. A rendezett iratok megőrzésére nagy gondot fordítottak. A levéltárhelyiség ablakait vastáblákkal látták el, a feldolgozó helyiség kályháját vasráccsal vették körül.

45 A lajstromozott iratokat keménypapír — bár nem pormentes — fedőlemezek között hevederrel átkötve őrizték, a csomagok behajtott végén a fasciculus, numerus és évszám nyomtatott címkén volt feltüntetve. Azokat az iratokat, amiket nem lajstromoztak, időről időre kiselejtezték, de azt nem tudjuk, hogy miket minősítettek az 1831. évi nagy selejtezésnél „csekélyebb hasznú irományoknak". A házipénztár számadási okmányait 1836-ban selejtezték ki.

46 43 Uo. Fasc. 6. no. 266, 1806.; IV. A. 20. 1. rsz. 1811. jun. 18.; Fasc. 29. no. 489. 1829.; Prol. pol. 35. fol. 8. no. 42., fol. 193. no. 201. 1831., Prot. pol. 38. fol. 100. no. 348., 349. 1834. Acta 34. es. 196, 339 db 1834. Prot. pol. 40. no. 1207. 1836., 37. es. 553 d, 1837. Prot, pol 45. no. 12431841., Prot. 47. no. 1.092. 1843., Prot. 48. no. 1986. 1844., Prot. 49. no. 2614., 1845. " Uo. 35. fol. 49. no. 233. 1831., 31. es. 164. db 1831. 46 Uo. Prot. pol. 40. no. 476. 1836. Prot. pol. 44. no. 283.1840. 46 Uo. Prot. pol. 35. fol. 196. no. 228., 1831. Prot. pol. 40. no. 1243. 1836.