Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Scholz Tamás: A levéltári anyagvédelem kérdései / 515–523. o.

A levéltári anyagvédelem kérdései 519 ügyeleti főhatóság is azonos, gazdaságosnak látszik a közös kérdéseket mindkét terület számára egyszerre kidolgozni. Egy ilyen intézeten belül az első részben felvetett kérdéseket ki lehetne dolgozni. Meg lehetne oldani a szakemberképzést, a hatósági jogkör gyakorlását az építkezésekkel kapcsolatban, létrehozható lenne a raktáregészségügyi szolgálat, a mikrofilmmel és a restaurálással kapcsolatos kutatások elvégezhetők lennének. Egy központi restauráló műhely felállítása nemcsak a szakemberképzést, hanem a restaurálási szűk kapacitást is segítené. Ugyanakkor ha ismert az évenként kiképzésre kerülő restaurátor szakemberek száma, nem szükséges az összes munkahelyet az intézet állományából betölteni, csak üres munkahelyeket kellene biztosítani, melyet az az intézet töltene be, aki a kiképzett restaurátort alkalmazni fogja. Úgy vélem, hogy egy ilyen tudományos részleggel működő intézet, melynek rendelkezésre állanak a megfelelő laboratóriumok,* ugyanakkor az új technológiák kipróbálására, valamint a szakemberképzésre a műhelyek, viszonylag nem nagy költséggel, megfelelő ütemezésben hamarosan megvalósítható lenne. Az intézet felállításának költségei az első időkben nemigen jelentősek, nyilván a műhelyek felszerelésére lesz nagyobb költségkihatású. A laboratóriumi műszerezés részben megoldható lenne akadémiai támogatással, részben először a kutatógárdának szükséges a munkaprogramot megállapítani, és az így megállapított feladatok megoldásához kell a műszerezést folyamatosan biztosítani. Az intézet keretei között helyet kell biztosítani levéltárosnak, jogásznak, építésznek, vegyésznek, biológusnak, amennyiben a könyvtárakkal közös feladatokat old meg akkor könyvtárosnak is. Egy 6—7 fős kutatói gárda, ugyanekkora segédszemélyzettel, valamint egy 8—10 fős restauráló műhely, (15 férőhellyel) egy 4—5 fos fotóműhely, egy 2 fős könyvkötőműhely és a kiegészítő gazdasági és takarító személyzet az intézetet széles körben ki tudná szolgálni. Amennyiben a raktárhigiéniai szolgálatot is az intézethez csatolnák, (bár e részleg munkája teljesen el is választható az intézettől) az további 10 fő munkába álh'tását jelentené. Miután az Űj Magyar Központi Levéltárral kapcsolatban rövidesen építkezésnek kell elkezdődnie, érdemes lenne ugyanazon a területen ennek az intézetnek az elhelyezéséről is gondoskodni. Lényegesen kisebb beruházási költségek merülnének fel, ha a két építkezést egy költséggel oldanák meg. Az intézet ottani elhelyezéssel az egész épületkomplexum a levéltárügyet szolgálhatná. Mivel a javasolt intézet a Levéltári Igazgatóság keretei között működne, annak levéltártudományi vezetését maga a Levéltári Igazgatóság láthatná el, és csak a technikai tudományos vezetőt kellene mielőbb kiválasztani, hogy a felmerülő feladatok alapján az intézet működését biztosító részletes koncepciót minél előbb kidolgozzák. Nyilván egy ilyen jellegű intézet felállítását nem egyszerre kell megoldani, hanem a feladatoknak megfelelő ütemezésben. Ez azt jelentené, hogy a következő ötéves terv öt éve alatt lehetne létrehozni az intézetet, ami a kérdés gazdasági megoldását is nagyban elősegítené. A kérdésnek vannak olyan oldalai is, melyek jó szervezéssel már ma is sok hasznot hajthatnának. Gondolok ennek során arra, hogy az Új Magyar Központi Levéltár és a Levéltár Igazgatóság közösen elérhetnék, hogy pl. a papírgyáraink minőségi vizsgáló laboratóriumainak eredményei a levéltárnak is rendelkezésére álljanak, mert sokkal könnyebb megőrizni, restaurálni vagy konzerválni olyan iratokat, melyek hordozóanyagának összetételét, fizikai tulajdonságait jól ismerjük. Ennek a kérdésnek megoldása véleményem szerint az illetékes laboratóriummal közösen kialakított jó irattári tervvel is már biztosítható. Másik ilyen kérdés lehetne a Tudományos Akadémia támogatásának megszerzése, a levéltári technika fejlesztéséhez. A Magyar Tudományos Akadémia által nyújtott támogatás jelenleg csak a kutatómunka történet-