Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

500 - Sashegyi Oszkár jut a távbeszélő, az írásbeliségben az írógép. A terminológia is modernebbé válik. E szabályzatok fő erénye az, hogy újból egységesítették a közigazgatási ügyvitelt, amely az októberi diploma, majd még inkább a kiegyezés óta az egységes szabályozást nélkülözte, valamint az, hogy az ügyvitelt a kor igényeihez és szükségleteihez mérten szabályozták. A Széli Kálmán-féle ügyviteli szabályzatokat és a későbbi fejlődést vizsgálva, nem látszik teljesen indokoltnak a miniszter egyik munkatársának az a megállapítása, amellyel — az uralkodó közjogi szemlélet kikerülhetetlen befolyása alatt — az ügyviteli technika területén sem igen hajlandó elismerni az abszolutizmuskori hagyományok továbbélését. „Az abszolút időszakban — írja — sok helyes intézkedés, sok javítás történt, de ennek kevés a maradandó nyoma; ez az idő nem volt szerves folytatása a múltnak, sem előkészítője a jelennek, szóval kívül esik közigazgatásunk organikus fejlődésének folyamán."

70 A hazai közigazgatás története — amint azt a korábbiakban is alkalmunk volt megfigyelni — a politikai erőviszonyok változásainak hatására erőszakos törések egész sorát szenvedte. Az ügyviteli módszerek azonban konstansabbak, mint a szervezet, részben mindig túlélik a szervezeti változásokat. A provizórium-kori ügyvitel átmentette az abszolutizmus-kori újítások közül azokat, amelyek a maga igényeinek is megfeleltek, a dualizmus-kori ügyvitel pedig hosszú ideig a provizóriumkorinak szinte egyenes folytatása. Kétségtelen, s az általunk előadottakból is világosan kitűnik, hogy az ügyvitel fejlődését mindig a központi hatalom lendítette előre. Minthogy ez a központi hatalom nálunk hosszú ideig idegen volt, s gyakran veszélyeztette a nemzeti — máskor csak vélt nemzeti, valójában nemesi — érdekeket, a „malgoverno" felszámolását célzó intézkedései általában heves ellenállást váltottak ki, különösen, amennyiben autonóm jogokat sértettek. Figyelembe kell vennünk azonban azt a tényt, hogy a leglényegesebb változás, a döntő fordulat az ügyvitel terén is csak a polgári forradalom hatására történt meg. Ez a forradalom teremtette meg a központi kormányzatban a kollegiális ügyintézési mód helyett az egyszemélyes felelős vezetést, vezette be a miniszteriális rendszert. Azok az újítások, amelyeket 1848 után az ellenforradalmi kormányzat bevezetett, csupán technikai jellegű javítások voltak. Egységes közigazgatási ügyvitel és iratkezelés meghonosodása Magyarországon nehezebben ment végbe, mint centralizált államokban: a közjogi fordulatok ezen a téren is éreztették hatásukat. Visszatekintve az elmondottakra megállapíthatjuk, hogy az a folyamat, amelynek során polgári-kori közigazgatásunk alapvető ügyviteli és iratkezelési módszerei kialakultak, a provizórium korával lezárultnak tekinthető. E módszerek fő jellemzőiként az alábbiak tekinthetők: 1. Az iratok nyilvántartásának alapja a „nova manipulatio" idején bevezetett, s a polgári korszakban általánossá vált iktatás, mégpedig (egészen 1948-ig) a folyószámos rendszerű iktatás. 2. A közigazgatási hatóságok és hivatalok (az ilyen feladatokat is ellátó önkormányzati testületek kivételével) döntéseiket 1848 óta az egyszemélyes felelősség elve alapján hozták. Az_ ülésjegyzőkönyvek ezzel kapcsolatban elsorvadtak. 3. A közigazgatási hatóságok és hivatalok intézkedéseik kiadásában a „nova manipulatio" bevezetése óta az „egy irat — egy tárgy" elvét követték, megteremtve ezzel az ügyiratok kialakításának fizikai feltételét. 70 Uo. 1. k. 1.1.