Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

492 Sashegyi Oszkár végzések nem érinthetik a megyei kormányzó hatalmát, „sőt a hozott végzésekre nézve a felelősség terhe egyenesen a megye kormányzóját illeti". A helytartó ezek után március 3-án újabb körlevelet bocsátott ki a megyei kormányzókhoz. Ebben kijelentette, hogy az ügykezelési utasítás végrehajtásáról beérkezett jelentéseiket tudomásul veszi, és felszólította őket, nyilatkozzanak, vállalják-e a felelősséget nyilvános tisztiszékek tartásáért?

56 Azokban a megyékben, amelyeknek kormányzója a felelősséget magára vállalta, a helytartó megadta az engedélyt nyilvános tisztiszékek tartására. A közönség azonban kevés érdeklődést mutatott ezek iránt, s inkább távollétével tüntetett. A tisztiszékek a lényeget tekintve nem változtattak a provizórium-kori közigazgatás „bürokratikus" jellegén. 1. Az iktatás. A helytartótanács iktatókönyvét a visszaállítás után az 1848 előtti módon fektették fel. Rovatai az alábbiak voltak: „Benyújtvány száma" „Előadó" „Osztály" „Benyújtványok rövid kivonata" „Előbbi számok, melyekre kegy. (elmés) leiratok vagy tudósítások érkeztek" „Előadattak: ülés/hó, nap" „Orszám". Az iktatás ugyanúgy osztályonként történt, mint ahogyan 1848 előtt. Az iktatókönyv 50—50 számot tartalmazó füzetekből áll, mindegyikre kívül ráírták, melyik osztály (vagy osztályok) iktatmányait tartalmazza. Az utolsó rovat (őrszám) kitöltetlen. A változásokat jelzi, hogy a tanácsülésben való előadás napját november 20-ig bejegyezték, ez után ez a rovat üresen maradt. v A Hueber-féle manipuláció az iktatás terén is jelentős változásokat hozott. 1862. január 1-től az iktatókönyv az alábbi rovatokat tartalmazza: „A beadvány száma" „Beérkezett" m „A beadó neve és a beadás keltje" „A beadvány tartalma" „Az elintézés módja" „Az irattárnak átadatott" „Vonatszám". Már a rovatcímek is a Bach-kori gyakorlathoz való visszatérést mutatják. Az is szembetűnő, hogy nyelvünkben nem az 1848 előtti (és 1861-i), hanem az abszolutizmus kori ügyviteli terminológia gyökeresedett meg. Az iktatókönyv ettől kezdve folyamatos, nem tagolódik 50 iktatmányt tartalmazó füzetekre. Ez azzal kapcsolatos, hogy megszűnt a beadványok osztályok szerinti csoportosítása és az iktatókönyv számkontingenseinek az osztályok közötti elosztása. Ehelyett bevezették a folyamatos iktatást. Az ügykezelési utasítás előírta, hogy a beadványokat teljesen és múlhatatlanul „minden nap" be kell iktatni, s ez 56 Uo. 3946. ikt. sz. v