Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.
480 Sashegyi Oszkár szerint minden kiadvány-tervezetet növekvő számsorrendben egy bekötött jegyzőkönyvbe fogalmaznak, hiszen ez az eljárás egy nagyobb forgalmú hivatalban lehetetlenné teszi az iratok tárgyak szerinti csoportosítását. Az általános ügykezelési utasítás kiadását éppen ezért itt is örömmel üdvözölnék. 32 Hauer másnap (december 17-én) már Szekszárdon volt, s innen röviden csak azt jelentette, hogy Pécs városának vizsgálatára kevés ideje maradt, de azt nem is tartotta ez idő szerint fontosnak, mert a kerületi főbiztos azzal amúgyis behatóan foglalkozik. 33 Körútja utolsó állomásaként Hauer Tolna megye igazgatását vizsgálta meg, s erről december 19-én küldött beszámolót Geringernek. A tolnai megyefőnök éppen beteg, titkára még nincs — jelenti —, kérdéseire az ideiglenesen fungáló volt megyei főjegyző adott válaszokat. A kért aktákat azonban nem tudta előadni. Tolnában sem vezetnek iktatókönyvet. Az ügydarabokat elintézéskor vezetik be egy jegyzőkönyvbe, egyik hasábba a tárgyat, a másikba az elintézést. Ez a jegyzőkönyv jelenti a kiadvány-fogalmazatok összességét is, minthogy ilyenek külön nincsenek. Maguk a hivatalnál maradó iratok szám szerinti rendben, az asztalon feküdtek. Mutató nem készült hozzájuk. Amikor egy irat előadását kérte, a főjegyző elkezdte a jegyzőkönyvet végignézni, vagy pedig az iratokat nézte egyenként végig, hogy a kívánt darabot megtalálja. Világos, hogy ilyen módon nem lehet hivatalvizsgálatot tartani. Ennek az ügykezelésnek a hibáit a minden tekintetben kitűnő kerületi főbiztos, Augusz Antal is érzi, és addig is, amíg Geringer ügykezelési utasítása megjelenik, elrendelte, hogy január 1-el vezessék be az iktatókönyv, a határidőnapló és az előadói ívek használatát. Egyébként Hauer a Tolna megyei állapotokat megnyugatónak ítélte meg, s befejezésül még azt is hozzáfűzte az ügykezelés leírásához, hogy ha a kormánybiztos nem lett volna beteg, az ő emlékezete pótolta volna a hiányzó mutatót. 34 A Hauer által oly sokat emlegetett hivatalos ügykezelési utasítás tervezetének kidolgozására Geringer már 1849 szeptemberében, tehát Hauer magyarországi hivataloskodásának megkezdése előtt, megbízást adott egy Galíciából áthelyezett hivatalnoknak, Mehoffer Károly ungvári kerületi előadónak. Mehoffer eleget is tett a megbízásnak, s az általa készített tervezetet októberben benyújtotta. Geringer a Mehoffer-féle utasítás-tervezetet először egyik beosztottjának adta át, véleményezés végett, végül 1850. január 8-án Hauernák küldte meg, azzal a kéréssel, hogy azt vizsgálja meg és arról nyilvánítson véleményt. Egyszersmind kifejezte azt a meggyőződését, hogy Mehoffer tervezete, bármennyire gondos munka is az, az ügymenetet bonyolítaná, s ezáltal inkább akadályozná, mintsem gyorsítaná. Szerinte az ügykezelésnek a lehetőség szerint egyszerűnek és természetesnek kell lennie. Bízott abban, hogy Hauer szakismeretei és a magyarországi szükségletek terén szerzett tapasztalatai segítségével megtalálja majd az erre megfelelő módot. 35 Hauer a Mehoffer-féle szöveget erősen átdolgozta, s e módosított tervezetet február 24-én küldte meg Geringernek. Elhagyta azokat a részeket, amelyek nem 32 Uo. 1849:6437. 38 Uo. 1849:6437. 34 Uo. 1849:6437. 35 OLD 86. 1850:39.