Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása 481 magát az ügykezelést érintették, az ezt érintőket pedig igyekezett egyszerűsíteni. Olyan utasítást kívánt készíteni, ami az általában kis számú személyzettel dolgozó ideiglenes magyarországi hatóságok és hivatalok számára alkalmas legyen. Jelentős változtatást tett az irattározással foglalkozó részben. Kidolgozott egy irattári tervet a magyarországi közigazgatási hatóságok számára, amelyhez a Monarchia akkori állami szervezetét, a minisztériumok szerkezetét vette alapul. Megemlítette, hogy ez az irattári terv eredetileg Felső-Ausztriában készült (ahol Hauer szolgált, mielőtt Magyarországra helyezték volna), s miután a belügyminisztérium jóváhagyta, a felsőausztriai politikai hatóságok számára szabályként írták elő. Hauer ezt a tervet néhány olyan tétellel egészítette ki, amelyekre Magyarországon akkor még szükség volt. A terv egyébként nem csak a pillanatnyi szükségleteket kívánta kielégíteni, s ezért külön tételeket létesített az „országos községek" és a „kerületi községek" számára is

36

, amelyek létrehozását az olmützi alkotmány megígérte, (amelyek azonban sohasem valósultak meg). Geringer a Hauer-féle tervezetet jónak találta, és március 6-án megküldte Bach belügyminiszternek, aki április 18-án felhatalmazta őt az utasítás kiadására, azzal a megjegyzéssel, hogy a tapasztalat megmutatja majd, milyen további egyszerűsítéseket lehet a szolgálat kára nélkül bevezetni.

37 Geringer azonnal kinyomatta az utasítás német nyelvű szövegét 2500 példányban, és elrendelte a magyar fordítás elkészítését is. A fordítást Récsi Emil, a pesti egyetem újonnan létesített állam- és igazgatási jogi tanszékének tanára

38 készítette el. A magyar szöveget is 2500 példányban nyomták ki a budai Egyetemi Nyomdában. Májusban már szétküldték a példányokat az egyes kerületekbe. Geringer ún. „CentralBureau"-jának minden hivatalnoka kapott egy-egy példányt. Récsi maga is kapott 20 magyar és 20 német nyelvű példányt, saját és hallgatói használatára, Virozsil Antal az egyetem rektora pedig 10—10-et abból a célból, hogy azok az egyetem tanácsának miheztartás végett, az ügyviteli stílus előadójának pedig felhasználásra rendelkezésre álljanak.

39 Nem sokkal Hauer tervezetének elkészülte után, de még az utasítás kiadása előtt a kassai kerület miniszteri biztosa, Swieceny Henrik is készített (felszólítás nélkül) ügykezelési utasítást az alája rendelt megyehatóságok részére. Swieceny kerülete Abaúj, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, valamint Szepes, Gömör és Torna megyéket foglalta magában. 1850. április 3-án azt írta Geringernek, jóformán ahány megye, annyiféleképpen kezelik az ügyeket. Hogy ennek véget vessen, s az ügykezelést a lehető legegyszerűbb módon szabályozza, utasítást készített a számukra, amit — ha Geringer jóváhagyja — ki akart adni. Geringer azonban május 17-én azt válaszolta neki, hogy időközben a miniszter jóváhagyta a valamennyi magyarországi közigazgatási hatóság számára készült ügykezelési utasítást.

40 36 OLD 55. 1850:3757. * 37 Uo. 1850:8649. 38 Récsi Emilt az abszolutizmus kori kormányzat román származású jogtudósként tartotta nyilván. Atyja nem nemes erdélyi hivatalnok volt. Ő maga rövid kolozsvári jogakadémiai tanárkodás után 1848 májusában Eötvös József minisztériumába került, ahol a felsőoktatási ügyek tartoztak hozzá. Később a Pesti Naplót szerkesztette (1850. augusztus, 1851 szeptember—1852 végéig). Műfordítóként is tevékenykedett, francia, angol és német regényeket ültetett át magyarra. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 39 OLD 55. 1850:8649. 40 Uo. 1850:7151. 31 Levéltári Közlemények