Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása 475 azok törésmentes továbbvitele. Az általános iratokat kezdetben — a kétféle iktatásnak megfelelően — a beadanyok és a kiadvány-fogalmazatok két külön sorozatában' őrizték. Később áttértek az iktatás új módjának megfelelően az iratoknak egyetlen, iktatószámok szerinti sorozatban való őrzésére. A biztossági osztály iratainak rendje viszont a helytartótanácsi departamentum commissariaticum rendjével teljesen megegyező. Ami a helytartótanácsi irattári hagyományokat folytató minisztériumok irattári rendjét mégis megkülönbözteti a helytartótanácsiétól, az, hogy míg ott a departamentumok csupán „tárgyosztályok", itt az „osztályok" a minisztérium valóságos szervezeti egységeit jelentik. III. A Bach-kori közigazgatási hatóságok ügykezelése A Világos után Magyarországon berendezkedő császári kormányzati rendszer alapelveit az 1849 októberében közzétett „ideiglenes közigazgatási rendezet"-ben rögzítették. Eszerint a „magyar koronaország"-ban öt katonai kerületet alakítottak ki, s mindegyik katonai kerületi parancsnok mellett egy miniszteri biztos vezette a kerület polgári ügyeit. E miniszteri biztosok legfőbb feladata kerületük új közigazgatási hatóságainak és hivatalainak megszervezése volt, a birodalmi kormány által megkívánt centralisztikus irányban. Ketten közülük, a soproni kerület élére helyezett báró Hauer István és a kassai kerület miniszteri biztosa, Swieceny Henrik, az új hatóságok ügykezelését is szabályozni kívánták. Végül is Hauernak jutott az a feladat, hogy a magyarországi közigazgatási hatóságok számára kiadandó ügykezelési utasítás végleges szövegét kidolgozza.

25 Alig foglalta el Hauer új hivatalát 1849 novemberében, amikor Bach belügyminiszter és Geringer magyarországi polgári biztos megbízta őt azzal, hogy kerületét — amely jóformán az egész Dunántúlt magában foglalta — utazza be, vizsgálja meg az egyes megyékben és szabad királyi városokban uralkodó viszonyokat és tapasztalatairól készítsen hivatalos beszámolókat. Hauer e beszámolóiban rendkívül érdekes, színes képet fest az általa látottakról, s mindenütt kitér az ügykezelés módjára is, amit — mint minden egyebet — a külső szemlélő, a fejlettebb viszonyokhoz szokott osztrák hivatalnok szemével ítél meg, olyan javításokat ajánlva, amelyek az itteni viszonyokat a ciszlajthán állapotokhoz hasonítsák. Első jelentésében, amelyet november 23-án írt, a Sopron megyei hatóság ügykezelését ismerteti. Jelentését mindjárt azzal kezdi, hogy az ügykezelés módját tudja csak megítélni, az ügyintézés érdemi részéhez nem tudott hozzáférni, minthogy az -— a hatóságon belül — teljesen magyar nyelven történik. A megyehatóság ügykezelési 25 Hauer István 1811-ben született, Brünnben. Magyarországra való áthelyezése előtt Bécsben és Linzben hivatalnokoskodott. Atyja, báró Hauer József alezredes, nyugdíjaztatása után Sopronban házat vett, s ettől kezdve ott élt második feleségével, a magyar származású, de osztrák kultúrájú gróf Sigray Sophie-val, István mostoha- és nevelőanyjával. Hauer István hivatalos irataiból kitűnik, hogy nem tudott magyarul és a magyar függetlenségi törekvéseket császárhű osztrák hivatalnok létére elítélte. — A Hauer családról lásd Conrad-Hauer Arnold báró cikkét, Soproni Szemle 1941, 241 skk. L Hauer Istvánról Hiller István: Hauer István tükörképe Széchenyi István írásaiban, Soproni Szemle 1967, 172—179., 254—261. 1., és ugyanő: Egy érdekes kép történelmi vonatkozásai, uo. 49—54.1. Néhány adalék található unokahúgának, a magyar érzelmű zadjeli Slachta Etelkának soproni naplójában 1838/1842 (kiadta Csatkai Endre, Soproni Szemle 1943).