Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

476 Sashegyi Oszkár módja szerinte a következő. A beérkező ügydarabokat az elnök bontja fel, vettemezr és látja el folyószámmal. Ezután megbeszéli a titkárral az elintézést, majd az utóbbi az ügydarabokat folyószámaik sorrendjében bevezeti a jegyzőkönyvbe, kéthasábosan, a baloldali hasábban megadva az ügy darab rövid tartalmát, a jobboldaliban pedig az elintézést. A jegyzőkönyv jobb hasábjában olvasható feljegyzés alapján állítja ki a titkár a kiadványokat, hasonlóan a német gremiális hatóságok tanácsi határozatai alapján a titkárok által készített kiadványokhoz. E jegyzőkönyv pótolja az iktatókönyvet, bár nem egészen megfelelően, mert az ügy darabot a jegyzőkönyvbe csak az elintézés-tervezettel együtt vezetik be. Határidőnaplókat ezidőszerint nem vezetnek. A jegyzőkönyvet, amely a hivatali ügykezelés formális alapja, amellett, hogy eredetiben megőrzik, kétszer teljesen lemásolják. Az egyik másolatot tisztázatként megtartják, a másikat kerületi főbiztosnak küldik meg, aki abból szerez az ügyekről tudomást. A jegyzőkönyv és az egész belső ügykezelés nyelve magyar. A járási biztosok valamennyi jelentése, még a tiszta német járásokból is, magyar nyelven készül, a felek német nyelvű beadványait magyarul vezetik be a jegyzőkönyvbe, az elintézés tervezete magyar nyelvű. Az esetleges közbeeső levelezés a járási biztossal magyar nyelvű, s csak a félnek kiadott végzést írják németül. Ugyanígy magyarul leveleznek a kerületi főbiztossal is. A megyei kormánybiztos még nem az „ideiglenes közigazgatási rendezet"-ben előírt hivatali pecsétet (a kétfejű sast az előírt körirattal) használja, mert még nem jutott hivatalosan tudomására a körirat szövegének magyar fordítása. A megyefőnök, hogy a szabályozott ügymenethez nem szokott szolgabírákat egységes eljárásra szorítsa, kiadott számukra egy jegyzőkönyvi mintát, azzal, hogy 1849. november 1-től kezdve azt kövessék. Hauer, bár e törekvést dicsérendőnek találta, megjegyezte, hogy a valamennyi járási szolgabíró számára magyar nyelven készített minta azt a benyomást kelti, mintha a magyar lenne a tulajdonképpeni hivatalos nyelv, s mellette a német csak mellékesen, a felek számára kiadott válaszokban, juthatna érvényre. Ha ez így lenne — írja Hauer — Magyarország továbbra is „állam maradna az államban", tehát veszélyeztetné a birodalom egységét. - Geringer már korábban közölte Hauerral, hogy a magyarországi közigazgatási hatóságok számára egységes ügykezelési utasítást készül kiadni. Hauer soproni beszámolójában hangsúlyozta, a kiadandó utasításnak ki kell térnie arra is, hogy a belső ügyvitel milyen nyelven történjék. Űgy vélte, Ausztriának a francia példát kellene követnie, annak a nemzetnek a példáját, amely mindenütt, ahol a lábát megvetette, saját nyelvét emelte a hivatalos nyelv rangjára.

26 Sopron város ügykezelési módját Hauer következő, december 5-i beszámolójában ismertette. Eszerint a polgármester a városi tanáccsal intézi a politikai és gazdasági igazgatást, valamint a bűnügyeket, míg a városbíró a városi törvényszékkel a polgári bíráskodást, a városkapitány pedig a rendőri ügyeket. A polgármesteri ügykörbe tartozó ügyekben a postabontást maga a polgármester végzi, ezeket az ügyeket vagy ő maga, vagy az általa megbízott személy adja elő. Az ügydarabot a referálás, véleménynyilvánítás és határozathozatal után vezetik be a jegyzőkönyvbe, ekkor látják el folyószámmmal. Ez az eljárás — írja Hauer — szinte lehetelenné teszi annak megállapítását, vajon nincsenek-e hátralékok, annak ellenőrzését, hogy rendben folyik-e az ügyintézés. Nagy szükség van arra, hogy a hivata26 OL D 86. (Abszolútizmuskűri levéltár, K. k. Ministerial-Commissariat Oedenburg) 1849:4