Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

KÖZIGAZGATÁSUNK POLGÁRI KORI ÜGYVITELI ÉS IRATKEZELÉSI MÓDSZEREINEK KIALAKULÁSA Milyen legyen a közigazgatási feladatokat ellátó állami hatóságok és hivatalok működése -— nem tárgyi jogi részét, hanem formáit tekintve? Mi legyen a belső ügyvitel és a felekkel való érintkezés nyelve? Hogyan történjék az ügyek intézésének nyilvántartása? Hogyan hozzák a döntéseket: a kollektív bölcsesség elve alapján, vagy egyéni felelősség terhe alatt? Hogyan állítsák ki a kimenő iratokat, amelyek a döntéseket a külvilág felé közvetítik? Hogyan kezeljék a hivatalban maradó iratokat, a kormányzat „memóriáját"' annak érdekében, hogy ez az emlékezet megfelelően funkcionáljon? Mindezek tulajdonképpen technikai jellegű kérdések, megválaszolásuk mégis többfajta — egyebek között politikai — tényezőknek is a függvénye. Természetesen még a leglényegesebb politikai változások, a társadalmi formációváltással együttjárók sem hozzák magukkal a közigazgatás ügyviteli és iratkezelési módszereinek teljes megváltoztatását, csupán részleges módosításukat, az új igényeknek megfelelő fejlesztésüket. Az alábbiakban 1848 és 1867 között vizsgáljuk a magyarországi államigazgatás ügyviteli formáinak és iratkezelési módszereinek, az egykorúak által a két fogalom jelölésére használt közös szóval élve: a hivatali „manipuláció" -nak, „ügykezelés"nek fejlődését, visszatekintve azonban az 1848-at megelőző s kitekintve az 1867-et követő időszakra is. Ez idő alatt alakultak ki Magyarországon azok az ügyviteli formák és iratkezelési módszerek, amelyek egész polgári kori közigazgatásunkat jellemezték. Elsősorban a központi hatóságok ügykezelésének fejlődését vizsgáljuk. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a megyei manipuláció fejlődésének főbb jellemzőit sem. Az általunk vizsgált időszak közigazgatástörténetében a központi hatalom és a megyei önkormányzatok közötti feszültségek időnként végletes megoldásokhoz, az omnipotens generalis congregatio-k teljes kiküszöböléséhez, majd ismét újjáéledésükhöz vezettek, úgy hogy az állami közigazgatási manipuláció képe nem lenne teljes a megyei ügykezelés legalább néhány jellemző vonásának felvázolása nélkül. A megyével szemben a szabad királyi városok önkormányzata — legalábbis helyhatósági ügyeikben — az abszolutizmus időszakaiban is megmaradt. Bár városi törvényhatóságaink igazgatása differenciáltabb, rendszeresebb és szakszerűbb, s ezzel összefüggésben ügykezelésük is fejlettebb volt a megyékénél, a városi ügykezelés fejlődésének vizsgálata e helyen mellőzhetőnek látszik. A magyar levéltári szakirodalom, a különböző alap- és ismertető leltárak és repertóriumok, s különösképpen a hivataltörténeti feldolgozások az egyes hatóságok és hivatalok ügyvitelére és iratkezelésére nézve számos adatot tartalmaznak. Ezek, valamint a levéltári forrásanyagban végzett kutatásaink alapján vázoljuk fel a következőkben a maga egységében azt a bonyolult folyamatot, amely a polgári magyar álllam ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulásához vezetett, bemutatva e fejlődés politikai tényezők okozta töréspontjait is.