Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Rácz Béla: Az Iparügyi Minisztérium újjászervezése, 1944. december–1945. november / 429–459. o.

Az Iparügyi Minisztérium újjászervezése (1944. december—1945. november) 433 Az iparügyi miniszter a szakszervezetek fontosságának elismertetése érdekében az utasításban aláhúzta: „Tudatában vagyok annak, hogy a szakszervezetek a gazdasági életnek legértékesebb szervei, de ezeken a szervezeteken belül még rendkívül sok a teendő... Az újonnan belépett tagokat öntudatos szervezett munkásokká kell nevelni, s csak azután lehet eredményeket várni." A miniszter óva intette a munkabérmegállapító bizottságokat attól, hogy a . bérek megállapításakor a meglevő rendszert, kategóriákat megszüntessék, még mielőtt az általános és minden részletekre kiterjedő bérrendezés ideje elérkezik. Az érvényben levő munkamódszerekkel kapcsolatban is ugyancsak hasonló álláspontra helyezkedett: „A kialakult munkamódszereket megbontani könnyelműség volna addig — írja —, amíg nem tudunk helyükbe szervezetten jobbat, megfelelőbbet adni".

7 A miniszteri utasítás feltárta Takács Ferenc elképzelését az iparügyi demokratizálás útjáról és módjáról. Az utasításon átsüt, hogy a szerzője több évtizede a szociáldemokrata mozgalom neveltje, aki el akarja kerülni a tömegek alulról jövő, spontán forradalmi akcióit. A forradalmi folyamatokat, melyet különben őszintén óhajtott, szabályozott egységes elvek és törvényes keretek között kívánta valóra váltani. A demokratikus átalakulást szolgáló és elősegítő rendeletek alkotásán kívül a minisztérium folyamatosan feldolgozta és összesítette a gyáraktól beérkezett statisztikai adatokat. Tervezeteket dolgozott ki az ipar helyreállítására, a fűtő- és nyersanyag utánpótlásának biztosítására. Emellett a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) ipari részlegével rendszeres kapcsolatot tartott fenn. 1945 első negyedében a minisztérium a vállalatok jelentős részének, különösen ipari terméket előállító gyáraknak, üzemeknek nem adhatott utasításokat, mert a vállalatok zöme ideiglenesen a Szovjet Hadsereg irányítása és ellenőrzése alá került. Ugyanis a Fegyverszüneti Egyezmény 11. §-a kimondta, hogy „A magyar kormánynak szükség esetén biztosítania kell az ipari és szállítási vállalatok, a posta, távíró, távbeszélő és rádió, az erőművek, a közüzemi vállalatok és berendezések az üzemanyag és egyéb anyagraktárak használatát és irányítását, azoknak az utasításoknak megfelelően, melyeket a fegyverszünet tartama alatt a Szövetséges (Szovjet) Főparancs-* nokság vagy Szövetséges Ellenőrző Bizottság ad ki".

8 A gyárak szovjet katonai parancsnokai felbecsülhetetlen segítséget adtak részben vagy teljesen lerombolt gyárak gyors helyreállításához. A szovjet parancsnokok történelmi érdemeiről eddig számos történész emlékezett meg, maga Takács Ferenc miniszter, a szemtanú is elismerően nyilatkozott a Vörös Hadsereg által nyújtott támogatásról: „Meg kell emlékezni a Szovjet Hadsereg tisztjeiről, akik akár városparancsnokok, akár üzemfelügyelői minőségben tevékenykedtek, csodálatos támaszai voltak a poraiból életre ébredő magyar iparnak és munkásoknak".

9 A szovjet hadsereg a nagyvállalatok, gyárak hatékony támogatása mellett arra is ügyelt, hogy a magyar hatóságok felügyelete alatt álló közszükségleti termékeket gyártó kis- és középüzemek is talpraálljanak. I. Levuskin vezérőrnagy, a SZEB vezérkari főnöke 1945. március 12-i átiratában arra hívta fel Takács Ferenc figyelmét, hogy Magyarország városaiban és ipari gócpontjaiban a helyi hatóságok szervei az ipari vállalatok, de különösen a közszükségleti cikkek termelésének beindítása 7 Külügyminisztérium Levéltára (a továbbiakban: KÜM. L.) 8 Magyar Közlöny 1945. 9. sz. 9 Szabadság 1945. április II. • 28 Levéltári Közlemények