Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Rácz Béla: Az Iparügyi Minisztérium újjászervezése, 1944. december–1945. november / 429–459. o.

430 Rácz Béla még jobban aláhúzta a minisztérium tevékenységének politikai súlyát, jelentőségét. Ám a minisztérium tevékenysége nemcsak a két alapvető osztály érdekeit érintette,, hanem a kisiparosokét, részben a parasztságét is, tehát a munkásosztály természetes szövetségeseinek érdekét is, A minisztérium intézkedései, tevékenysége végül, de nem utolsó sorban kihatottak Magyarország nemzetközi helyzetére, mindenekelőtt ipari jóvátételi kötelezettségeink teljesítése vonalán. Az elmondottakból következett, hogy az Iparügyi Minisztérium kiemelkedő helyet foglalt el a központi államigazgatási szervek sorában. Ezért a forradalom szempontjából sem volt közömbös, hogy kinek a kezébe kerül a minisztérium vezetése. A Szociáldemokrata Pártnak Debrecenben levő vezetői a minisztérium vezetését saját pártjuk részére igényelték. Ismereteink szerint az MKP egyetértett az SZDP kérésének teljesítésével. A minisztérium megszervezése Debrecenben A magyar nép akaratát és törekvéseit kifejező Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-én megválasztotta az ország, a magyar nép törvényes kormányát, az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Ugyanez időszakban az ország fővárosában, Budapesten még fasiszta nyilas terror dühöngött. A kommunisták, a szociáldemokraták, párton kívüli munkások százai és a hozzájuk csatlakozó magyar hazafiak halált megvető bátorsággal küzdöttek a magyar nép felszabadulásáért, szabadságáért, függetlenségéért. A magyar politikai élet reprezentánsainak jelentős része a fővárosban szervezte és irányította a demokratikus és hazafias erők ellenállását. E helyzetből következett, hogy a pártok a nekik jutott tárcák élére nem minden esetben tudták a legalkalmasabb emberüket delegálni. Az Iparügyi Minisztérium vezetése, mint már említettük, a Szociáldemokrata Párt kezébe került. Viszont a párt vezetőinek nagy része illegalitásban élt a fasiszták és nyilasok rémuralma alatt szenvedő Budapesten. Az 1944 decemberéig felszabadult országrészben országosan ismert SZDP-vezető alig tartózkodott. Az iparügyi minisztert a meglevő gárdából kellett kiválasztani. így esett a választás az 52 éves Takács Ferencre. Takács mögött 35 éves szakszervezeti és párt múlt állt. Mint önálló kőműves iparos főleg a viharsarki iparosság mozgalmai során vált közismert szociáldemokratavezetővé. A párt fizetett funkcionáriusaként dolgozott; 1935-ben Hódmezővásárhelyen négy évre országgyűlési képviselővé választották. 1944-ben lakóhelyének, Hódmezővásáhelynek és a Viharsarok egyik legtekintélyesebb és legismertebb szociáldemokrata vezetőjeként kapcsolódott be a felszabadulás utáni politikai életbe.

1 Takácsot, bár kisiparos volt, agrárkérdések vonzották, a párt egyik elismert agrárszakértője volt. így Takács kezdettől fogva idegenkedett az ipari tárcától. A szíve és szakértelme is az FM felé húzta, nem egy alkalommal megjegyezte, hogy hamar miniszternek kellett lennie, akkor inkább földművelésügyi miniszter szeretett volna lenni.

2 Takács pártjának inkább a balszárnyához, mint a centrumához tartozott. Agrár beállítottsága ugyan nehezítette eligazodását az ipari kérdésekben, viszont a minisztersége harmadnapján adott nyilatkozata azt mutatja, hogy helyesen 1 Strassenreiter Erzsébet: A Szociáldemokrata Párt újjászervezése (1944. október—1945július) Párttörténeti Közlemények 1971. 3. sz. 14. old. 2 Dr. Kovács Gábor (Takács személyi titkára volt) visszaemlékezése —- saját gyűjtés.