Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Perneki Mihály: Az eszmei községek kialakulásának történetéhez / 417–428. o.

Az eszmei községek kialakulásának történetéhez 425 Nem lehet kétséges, hogy az uradalmi községek megalkotóit elsősorban anyagi és hatalmi érdekek vezették, mikor a törvény hézagait ügyesen felhasználták. A volt önálló puszták urai nem akartak a parasztközségek tanácsaival vesződni, azok szükségleteire áldozatokat hozni, hanem háborítatlanul akartak élni továbbra is a maguk kiskirályságaiban, ahol a bíró, az elöljáróság és az egész képviselőtestület minden tagja az ő alkalmazottaik sorából került ki, s természetesen a jegyző is az uradalom érdekeit szolgálta. Nem lévén területén valóságos zárt, faluszerű település, nem merültek fel a falvakban szokásos szükségletek, vagy igények sem, s ha az itt-ott betelepültek részéről mégis felmerültek volna, a fegyelmezett, függő helyzetben levő községi képviselőtestület csak azt és oly mértékben szavazta meg, amit és amilyen mértékben a nagybirtokos helyi exponense engedélyezett. A vezető szempont az uradalom minél kisebbb megterhelése, a községi pótadó alacsony szinten tartása volt. Az uradalmi községek száma a nyolcvanas évektől lassan csökkenni kezdett. Ennek kétféle módja volt: az eszmei község megszüntetése, valamely szomszédos községhez csatolása által (pl. Gerlapóstelek, Felgyő, Kaszaper, Felsőpusztaszer); az eszmei községek megszűnésének másik módja az eszmei jelleg megszűnése az uradalmi birtok egy részének eladása, parcellázása, s e réven önálló, a községi autonómia gyakorlására képes lakosság betelepedése által (pl. Kisszállás, Pusztavacs, Somogytarnóca. Pusztaszabolcs). Az uradalmi községekben bővelkedő vármegye, Tolna megpróbálta az 1886: 22. te. alapján a területén levő uradalmi községek megszüntetését. Próbálkozásában azonban kudarcot vallott: rendcsináló igyekezetében megállította a belügyminisztérium. Az eszmei községek megszüntetésére irányuló folyamatban csak az első világháború után a földbirtokreform, a vagyonváltsági földek igénybevétele hozott be új

r független elemeket. Benisch Artúr nyomán a problémának szép irodalma bontakozott ki.

46 Most már a kormányhatóság is érdeklődni kezdett e kérdés iránti 1924-ben belügyminiszteri rendelet, valamint az exklávék megszüntetését szorgalmazó 1936-os rendelet

47 alapján egymás után szűntek meg az uradalmi községek. A Faluszövetség 1931-ben fölterjesztésében kérte a belügyminisztertől, hogy ezt az illegális községtípust szüntesse meg.

48 Fölterjesztésükben arra hivatkoztak, hogy „az uradalmi községekben az uradalom érdekei érvényesülnek; az uradalom takarékoskodik, így a közszükségletek ellátása hiányos, vagy a szomszédos községekre hárul; az uradalmi községek pótadója alacsony, a szomszédos szűkhatárú községek pedig magas pótadóval sem tudják háztartási egyensúlyukat biztosítani". A birtokosok az eszméi községek létesítésekor a községi törvények réseit használták fel céljaik elérésében. Az 1871. évi községi törvény több tekintetben csak látszatönkormányzatot adott. Joggal állapította meg a vita egyik ellenzéki hozzászólója, hogy a kormányt a törvényjavaslat összeállításakor nem az egyenlőség, a szabadság, hanem a birodalmi együvé tartozás, a kiváltságok és a gyámkodás eszméinek fenntartása vezette.

49 Az egymást váltó belügyminiszterek nem foglalkoztak tervszerűen az önálló községalakulás és községegyesítés kérdésével, s ezzel kapcso46 Ld. pl. Weiss István: Törvényjavaslat a községi közigazgatásról Bp., 1940, — 45. skl. Valamint a „Magyar Közigazgatás" és „A község" évfolyamaiban található irodalmat. 47 177 300/1924 BM sz. rendelet: 48 103 531/1936 BM sz. rendelet. Hencz i. m. 451.1. Vö. Benisch i. m. 29.1. 49 Gobody Sándor felszólalása 1871. március 22-én. Képviselőházi Napló 15. köt. Pest, 187K 136. 1.