Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Perneki Mihály: Az eszmei községek kialakulásának történetéhez / 417–428. o.

424 Perneki Mihály vábbi hat különálló részből állt.

40 E községmozaik közigazgatási középpontja a Tamási község közvetlen közelében levő Miklósvártelep volt. Csanád vármegyében Mezőhegyes teljes terjedelmében az állam birtoka volt az 187l-es községi törvény idején. A Mezőhegyesi Állami Ménesintézet igazgatása 1785-től 1867-ig közvetlenül Bécsből történt. Az 1867-es kiegyezéssel ez a helyzet teljesen megváltozott. A magyar állam átvette az osztrák "hadügyminisztériumtól az állami ménesbirtokokat és irányításukat a Földművelés-, Ipar és Kereskedelemügyi minisztérium egyik főosztálya látta el. 1872-ig Mezőhegyes közigazgatásilag Pitvaroshoz tartozott, s az ügyek intézéséért Mezőhegyes évenként 200 Ft osztrák értékű forinttal járult Pitvaros költségvetéséhez. Az 1871-es községi törvény ösztönözte az állami birtokon is a községszervezést. 1872. július 6-án

41 az összeülő „birtokosok" és „lakosok", illetőleg azok képviselői kimondták Mezőhegyes nagyközség megalakítására vonatkozó szándékukat. Csanád vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1872. július 9-én jóváhagyta Mezőhegyes nagyközség szervezési szabályrendeletét. A képviselőtestület számát 20 főben állapították meg: 10 virilis és 10 választott polgárban. Érdekes a virilis és választott képviselőtestületi tagok összetétele. Ezek nagyrészt a ménesbirtok tiszti személyzetéből kerültek ki. Kivételt képez Purgly János tompái földbirtokos. Virilis szavazattal bíró képviselőtestületi tag lett Brosch János, az állami ménesbirtok jószágigazgatója, valamint több ménesbirtoki és ménesintézeti tiszt:

42 Geiringer Lipót, Schöffler Frigyes, Spielberger Ignác, Weisz Henrik, Merrer Fülöp, Krauze Móric, Wesenauer János, Ullman Vladimir és Erben Ede. így nem véletlen, hogy az állami ménesbirtok érdekei teljes mértékben érvényesülhettek. Létrejött az eszmei község. A mezőhegyesi ménesbirtok „állam volt az államban" és az eszmei községgel uralkodó jogait megtartotta. Az „újfajta" község ugyanis azt jelentette, hogy a ménesbirtok területe nem fogható a szervezett község hatáskörébe. A ménesbirtok a rajta élő népességgel eszmei községet alkotott s ennek megfelelően külön községi elöljáróságot alakított. Az eszmei község területén az uradalmi cselédek mellett napszámosok is letelepedtek. Valamennyien az eszmei község hatáskörébe kerültek. A ménesbirtok ezentúl nemcsak a rendelkezésre álló gazdasági eszközök segítségével tartotta kezében a béreseket, napszámosokat, hanem a jobbágyi korszakba illő közigazgatási hatalmat is nyert felettük a ménesbirtok közigazgatási szerepét kifejező és érvényesítő eszmei község révén. Tatabánya — Mezőhegyeshez hasonlóan — az eszmei községgé alakulás különleges esete. 1890-ben — három község — Alsógalla (Tatabányával együtt) Felsőgalla és Bánhida egymás mellett fekvő községek lakossága még csak 3214 lelket tett ki. A bánya megnyitása után Tatabánya kivált Alsógalla területéből és önálló nagyközség lett. A község „földbirtokosa" a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. volt, így tudomásunk szerint az ország egyetlen ipari jellegű eszmei községéről van szó. A bánya fejlődésével mind a négy község teljesen a bányavállalat befolyása alá került. A bányaközségekben „a MÁK befolyása oly nagy, hogy a képviselőtestületnek nemcsak öszszes virilis tagjai vannak tőle függőségi viszonyban, hanem a választott tagok nagyrésze is."

43 A MÁK „akarata a községi képviselőtestület, elöljáróság és jegyző választásában döntő" volt, éppúgy, mint a községi költségvetés és a pótadó megállapításában valamint minden képviselőtestületi határozatban. Tatabánya község „költségvetési előirányzatát a MÁK előzetesen átvizsgálja és benyújtásához előzetes hozzájárulást ad, ezért a részvénytársaság a mai közjogi formák közt is a földesúr 1848 előtti jogköréhez hasonló befolyást tud gyakorolni a községek közigazgatására."

44 A rendelkezésünkre álló adatok még egy sajátságos és visszás jelenségre vetnek fényt. Az 1871: 18. te. majd az 1886: 22. te. tiltó rendelkezései ellenére az uradalmi községek nemcsak nem szűntek meg, hanem terjeszkedni is kezdtek: közülük tíznek 1890-ben nagyobb volt a határa, mint 1877-ben; a legitim formát felvett községek más községek határaiból csatoltak magukhoz újabb és újabb uradalmi birtokokat. Hogy a nagybirtokos köröknek mily nagy volt a hatalma, mutatja az a megdöbbentő tény, hogy az uradalmi községek terjeszkedésükben nemcsak a szomszédos parasztközségek érdekeire, a szociális szempontokra, de a legelemibb közigazgatási érdekekre sem voltak tekintettel.

45 40 Uo. 29.1. 41 Várkonyi József: Mezőhegyes fejlődéstörténete Szeged, 1937. Kézirat, 135.1. 42 CsmL, A Battonyai járás főszolgabírájának iratai 968/1872. 43 Magyari—Kiss i. m. 364.1. 44 Uo. 368.1. 45 Benisch l ni. 21. 1.