Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Perneki Mihály: Az eszmei községek kialakulásának történetéhez / 417–428. o.

Az eszmei községek kialakulásának történetéhez 419 Kérészy Zoltán szerint

11 „az 1871:18. te. megalkotása óta szólhatunk államjogi értelemben vett magyar községi közigazgatásról, mert 1848-ig községeink szervezete, teendői, jogai és ezek gyakorlatának módozatai úrbéri szerződésekkel, tehát magánjogi úton nyertek szabályozást". Az igaz, hogy a községek életére — a mezővárosokhoz vagy vásárhelyekhez hasonlóan — az a körülmény volt a legnagyobb hatással, hogy földesúri hatóság alatt állottak. Ebből azonban nem következik, hogy „községi közigazgatásról mint az állami közigazgatás szerves tagozatáról, hazánkban 1848-ig nem szólhatunk",

12 sem az, hogy 1848-ig „a községek, eltekintve a szabad királyi városoktól, merőben gazdasági alakulatok voltak, tehát velük a közhatalom (állami törvényhozás és kormányzat) nem foglalkozott". Még azt a megállapítást sem tarthatjuk általános érvényűnek

13

, hogy a „a jobbágy községek szervezetének és jogi állásának szabályozása nem közjogi, hanem magánjogi rendelkezésekkel történt". A községi elöljáróság választásánál ugyanis 1848 előtt két eljárási mód is előfordult: egyik esetben a községi elöljáróságot a földesúr, vagy gazdatisztje nevezte ki (amikor is a községi tisztviselőket földesúri megbízottaknak, azaz magánalkalmazottaknak tekinthetjük), másik esetben a választás az 1767. évi urbárium szerint történt. Az úrbéres helységekben a bírót a község összlakossága választotta, mégpedig a földesúr három jelöltje közül az ő, vagy tisztjének jelenlétében. Az elöljáróság többi tagjait: az esküdteket és a jegyzőt ugyancsak a lakosság választotta, de már a földesúri kijelölés nélkül, szabadon.

14 Az 1836. évi. 9. te. intézkedései is megerősítik az ilyen községek közjogi jogi személyiségét is. Az eszmei község e két előzmény közül az első, típushoz csatlakozik, azaz ahhoz, amelynél „a községi tisztviselőket földesúri megbízottaknak, azaz magánalkalmazottaknak tekinthetjük", tehát „az eszmei község a feudalizmus virágkorára emlékeztető alakulat".

15 A magyar törvényhozás, amikor a községek rendezéséről szóló 1871:18. törvénycikket megalkotta, véget akart vetni az önálló puszták rendszerének. A törvény 20. §-a kimondotta, hogy „minden területnek valamely községhez kell tartoznia".

16 Az önálló puszta azonban nem alakulhat át községgé.

17 Az 1886:22 te. 5. §-a megállapította, hogy minden területnek „vagy mint a községi határ kiegészítő részének, vagy mint a községhez közigazgatásilag csatolt pusztának" valamely községhez kell tartoznia. A puszták önállása ezzel megszűnt.

18 11 Kérészy Zoltán: Községi közigazgatásunk alaptörvényének (1871: XVIII. t. c.) előzményei" Emlékkönyv viski Illés József tanári működésének 40. évfordulójára. Szerk.: Eckhardt Ferenc és Degré Alajos Bp. 1942. 245., 251., 299. 1. 12 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig Bp. 1946. 572. 1. — Vö. Kérészy i. m. 245.1. ls

Ember i. m. 572.1. Vö. Kérészy i. m. 251. 1. 14 Ember i. m. 572. 1. , 15 Hencz i. m. 449—450. 1. 18 Az általános rendezés előtt nem tartozott minden terület a község hatósága alá. Még az önkényuralom idején is ki voltak véve a község hatósága alól az önálló puszták (praedium) és havasok, a puszta birtokok (adóközségek) pedig csak adózás tekintetében tartoztak a községhez. Rendi alkotmányunk idején a majorsági birtokok sem tartoztak a község hatósága alá, hanem csak a majorsági birtokhoz taftozó úrbéres (jobbágy és zsellér) telkek állománya. 17 1871: 18. te. 21.§-a értelmében valamennyi pusztának addigi különállását meg kellett volna szüntetni s valamely vele határos községhez csatolni. 18 Ladik Gusztáv; Közigazgatási szervezetünk fejlődése 1867 óta. Fejezetek a közjog és közigazgatási jog köréből. Némethy Károly emlékkönyv. Szerk.: Mártonffy Károly Bp. 1932. 73. 1. 27*