Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Perneki Mihály: Az eszmei községek kialakulásának történetéhez / 417–428. o.

418 Perneki Mihály Az „eszmei község nem egyéb, mint egy községi hatóságot gyakorló magánuradalom"

4 — írja Alsó László munkájában—„ahol a község hatóságát magánszemélyek sajátítják ki a maguk érdekében" — egészítette ki Benisch Artúr

5

, a kérdés szakértő kutatója. Alsó Lászlónak egy másik meghatározása szerint „az eszmei, uradalmi községnek a területe majdnem egy vagy több uradalomhoz tartozik, az azon lakó cselédség szolgálati viszonyánál fogva sem alkothat állandó települést, ebből az okból ily községek földrajzi szempontból sem alkalmasak a községi szervezet fenntartására".

6 Az eszmei község problematikájával foglalkozott Féja Géza is ismert munkája

7 egyes fejezeteiben. Saját megfogalmazásunk szerint eszmei községen valamely uradalom területét magában foglaló olyan községi alakulatot kell érteni, melyben a képviselőtestület valamint az elöljáróság tagjai — törzslakosság hiányában — az uradalom tiszti alkalmazottai közül kerülnek ki, s rajtuk keresztül az uradalom a községi hatóságot gyakorolja. A jobbágyság felszabadítása után az abszolutizmus idején alakult meg az eszmei község őse, az önálló puszta. Jogi alapja az 1851. évi december 31-én kihirdetett „Grundsätze für organische Einrichtungen in den Kronländern des Österreichischen Kaiserstaates", amelynek 9. pontja így szól: „A falusi községek meghatározásánál az előbbi uradalmi nagy földbirtok, minden országban külön kijelölendő meghatározott föltételek alatt, a helyközségek kötelékéből kivétethetik és közvetlenül a járási hivatalok alá rendeltetik. E célra több előbb uradalmi, közvetlenül határos vidékek egyesülhetnek." A Bach-rendszer tette lehetővé,

8 hogy azok a földesurak, akik volt jobbágyaikkal szemben erkölcsi kötelezettséget nem éreztek, majorsági birtokukat kivonják a község kötelékéből, tehát a község igazgatási és egyéb közterheihez való hozzájárulás alól, azáltal, hogy birtokaikat minden községi köteléken kívül álló önálló pusztákká

9 alakították. Közigazgatási tekintetben közvetlenül a járási hivataloknak voltak alárendelve. A földbirtokosok az így nyert felhatalmazással bőségesen éltek is. Az ország minden részében, de különösen a Dunántúl latifundiumokkal teleszőtt megyéiben százszámra létesítették az önálló pusztákat. Ha hihetünk az 1863. évben kiadott hivatalos helységnévtárnak, a Helytartótanács fennhatósága alá eső területen, amely nem foglalta magában Horvátországot, Erdélyt és a katonai határőrvidéket, összesen 1112 önálló puszta volt.

10 Nyilvánvaló, hogy ez az állapot egy modern polgári államban nem volt fenntartható. A községek belső igazgatásáról 1867 előtt az 1836. évi 9. te. intézkedett, amelynek helyébe az 1871. évi 18. te. majd az 1886. évi 22. te. lépett, amely végig meghatározta a polgári kori községi közigazgatás egész rendszerét. 4 Alsó László: A tanyai közigazgatás rendezése. Bp. 1937. 27. 1. 5 Benisch i. m. 16.1. . 6 Alsó László: A községszervezés alapelvei. Mártonffy Károly szerk.: A mai magyar közigazgatás. Bp. 1936. 147. 1. 7 Féja Géza: Viharsarok. Bp. 1937. 187—190. 1. és 199—200. 1. 8 Benisch i. m. 17.1. 9 Hencz Aurél: Területrendezési törekvések Magyarországon Bp. 1973. 450.1. Ezúton mondok köszönetet dr. Hencz Aurélnak tanulmányom elkészítésekor adott értékes tanácsaiért. 10 Benisch i. m. 18. 1. Ez a szám túlságosan magasnak látszik. Ugyanazon Helységnévtár első részében, amelyben a községek és önálló puszták nem betűrendben, hanem járásonként vannak felsorolva, már csak 559 puszta szerepel. Ezek közül 98 volt Nógrádban, 82 Somogyban, 54 Tolnában, 33 Csongrádban.