Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára, 1748–1849 / 31–46. o.

Szabolcs vármegye levéltára (1748—1849) 37 már nem jegyezte fel az iratok kivonatát, csupán az Elenchus judicialium megfelelő betű- és számjelét. Legutoljára készítette el részben a jegyzőkönyvekben, részben az iratokban előforduló fiscalis perek lajstromát (Elenchus criminalium) és a nemesség igazolások (Elenchus personalis) egy-egy kötetét. A 19 kötet terjedelme egyenként átlag 550— 600 folio. Azt nem tudjuk, hogy a rendezés technikai lebonyolításában volt-e segítsége, de azt a saját jelentéseiből tudjuk, hogy a regesztázást, a jelzetelést, a regeszták betű- és számrendbe való rakását, végül az elenchusok megírását sajátkezűleg végezte. Nemcsak hétköznap, de vasár- és ünnepnapokon is dolgozott. Talán csak az akták számrendbe rakására vett segítséget igénybe. Az általa végzett munkát akkor tudjuk méltányolni, ha látjuk, hogy az 1335 és 1767 közti iratojc jelenleg 305 raktári egységet, (23 kötet jegyzőkönyv, 265 doboznyi irat, 19 kötet elenchus), összesen 66 fm. iratot jelentenek. A rendezéssel 1786 nyarán még csak az 1756. évi anyagnál tartott, és már akkor látható volt, hogy a hátralévő 12 év iratait az év november l-ig nem tudja rendbe rakni. Ezt a határidőt a hétszemélyes tábla július 31-én kelt, 2570. sz. rendelete szabta meg. E rendeletre hivatkozva gróf Teleki Sámuel kerületi főispán elrendelte, hogy a megye kényszerítse Schembergert a munka befejezésére. Ha nem tudná, vagy nem akarná befejezni, költségére annyi lajstromozót fogadjon fel, amennyit a munka befejezésére szükségesnek ítél. A munka előrehaladásáról kéthetenként tegyenek jelentést.

21 Erre a rendeletre Schemberger részletesen és önérzetesen kifejtette, hogy vele a vármegye szerződést nem kötött, határozatban bízta meg a rendezéssel, de határidő nélkül. Ilyen kikötéssel nem is vállalta volna a munkát. Amit 19 év alatt végzett, az nem egy ember munkájának felel meg, lényegében véve csupán hat évi irat rendezése van hátra. Az eddig végzett, és ezután végzendő munka figyelembevételével a szokásos két forintnyi napidíjnak még harmadát sem kereste meg. „Jó lelkiismerettel mondhatom, hogyha nem a közjó szeretete győzött volna bennem, a kialkudott bérért ezt a munkát fel sem vállaltam volna".

22 A megye vezetői jobb véleménnyel voltak munkája felől. Bár a főispán parancsát egy hónap múlva megújította, a tényleges befejezés előtt már egy hónappal kofábban jelentették neki, hogy a munka elkészült, és a további évek iratai rendezésére is engedjék meg alkalmazását.

23 Erre azért nem került sor — bár az 1768—1774. évi akták rendezésére a megye korábban megbízást adott neki—,mert ekkor, már all. József rendeletével átalakított megyei igazgatási szervezetben, az írásos ügyintézésért és irattározásért a függetlenített nótáriusi hivatal volt a felelős. A hivatal két jegyzője közül egyik a közigazgatás, a másik a törvényszék ügyeinek, aktáinak nyilvántartását intézte. A megye előterjesztésére a főispán és- a helytartótanács válaszolt, de azt a nézetet képviselték, hogy ha már az iratok — legalább 1767-ig — rendben vannak, e rendezett levéltárhoz nincs szükség külön regestratorra, az újonnan keletkezett iratok rendben tartása és a közbe eső évek iratainak rendezése pedig a nótáriusok kötelessége. A megye alispánjának válasza az volt, hogy az 1768-ban alkalmazott, de idő21 Uo. Fasc. 26. no. 4, 5, 6, 7,'15, 1786. 22 Uo. Fasc. 26. no. 21. 1786. 23 Uo. Fasc. 26, no. 20, 23, 33, 1786. — A tényleges rendezéssel és a segédkönyvek elkészítésével csak 1787- márciusában lett készen. Acta pol. Fasc. 20. no. 9.1787.