Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára, 1748–1849 / 31–46. o.

38 Balogh István közben elhunyt jegyző után nincs olyan ember, akinek ismerete megfelelne az új követelményeknek, Schembergernél pedig jártasabb személyt a levéltár rendezésre amúgy sem lehetne találni.

24 A nagyszámú — egymást keresztező — iratváltásból csupán annyi derül ki, hogy Schemberger 1787 első hónapjaiban megújított ajánlkozását az 1768—1786. évek iratai rendbeszedésére a megye elfogadta, és ő a későbbi megbízatás reményében hozzá is fogott a munkához. Mivel azonban a főispán jelentése alapján a Helytartótanács a megye által megajánlott 1 500 Ft-ot, az eddig élvezett szabad lakást, tüzelőt és gyertyát soknak találta, az alkalmazáshoz nem járult hozzá. Ellenben elrendelték, hogy a két regestrator kezdje meg az 1787. évi iratok rendezését, és évenként visszafelé haladva két napidíjassal végeztesse el a lajstromozást. Schemberger tehát a megbízatást nem kapta meg, de a levéltár helyiségeinek kulcsa változatlanul a kezében maradt, sőt ott is lakott a levéltár melletti kis szobában; a Judicium subalternum jegyzője javaslatot tett a kulcs elvételére, és a szobából való kiköltöztetésre. Utolsó ténykedése az volt, hogy az általa rendezett iratokhoz készített Elenchus judicialis tíz kötetének másolati példányát átadta a bíróságnak, 1788. május 6-án. E másolatok készítését a hétszemélyes tábla rendelte el, abból a célból, hogy a megyei levéltárakban található törvényszéki iratok segédkönyvei a saját levéltárában is meglegyenek.

25 E rendezés befejezése után az 1767. évig terjedő levéltár elhelyezését is ismerjük. A mai alakjában álló kallói megyeháza északi szárnyának földszintjén egy 8 öl 2 láb hosszú, és három öl széles, 2 öl 2 láb magas és egy 3 öl hosszú 2 öl 2 láb széles boltozatos szobában volt elhelyezve. A nagy szobában állottak a Schemberger által tervezett szekrények — helyesebben kétfelé nyíló ajtós ládák — és háromajtós, fiókokra osztott szekrények. Úgy tervezte őket, hogy háborús időkben az aktákkal együtt szállíthatók lettek volna. A szekrények és fiókok ajtajára olajfestékkel fel volt tüntetve a bennük lévő akták fasciculus jelzete. A szekrények vasaltak, erős zárral ellátottak voltak. Összesen 9 szekrény készült, ötben még volt hely a később rendezendő és elhelyezendő iratok számára. (5 kép) Az 1768—1786. évi iratok a kisebb raktárban 3,5 láb magas, 4,5 láb széles és 3,5 láb mélységű deszkapolcokon voltak elhelyezve. A harmadik szoba volt a rendezőhelyiség és a levéltáros lakása.

26 Schemberger nevével ettől kezdve nem találkozunk az iratok között. Majd csak 1801-ben említik, hagyatékában lévő iratok átvétele kapcsán, de ekkor már halott. Nem tudjuk, mikor és hol halt meg, még az sem bizonyos, hogy Szabolcsban, mert 1788-ban Nagykárolyba írnak utána. Hagyatéka a vármegyeház 1770—1786. évi építésére vonatkozó számadásait, levelezését tartalmazza. O volt a számlák kifizetésével megbízva. Levéltári vonatkozású irat csak az Elenchus nominális vezérszavainak tervezete, és az Elenchus rerum judicialium A—Z betűi alatt lévő regeszták számának táblázatos kimutatása volt. A hagyaték legértékesebb része a Bél Mátyás által 1723—1730 között összeállított megyeleíráshoz tett részletes földrajzi, történeti és néprajzi kiegészítés, Addenda címen.

27 24 Uo. Fasc. 26. no. 35. 1786.; Fasc. 20. no. 13. 1787. 35 Uo.Fasc. 20.no

. 36, 38,46, 1787.Fasc.24.no

. 12. 1787.; Fasc. 24. no. 20, 31. 1788/—A tíz elenchus másolati példányai most a IV. A. 1. fond 1228/a—1237/a raktári egységet alkotják, később még elkészült hozzájuk az Elenchus locorum két kötetének másolata is (1738/a—1739/a). 26 A ládák 1962-ig megvoltak, akkor helyhiány miatt ki kellett selejtezni őket. Ma egy részük a nyírbátori Báthory István Múzeumban található. Fasc. 39. no. 8. 1786. 27 Uo. Fasc. 1. no. 1108, 1801. — Az Addenda jelenleg a XI. 15. fondban található.