Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Oltvai Ferenc: Nagylak község megalakulása, 1920–1922 / 391–406. o.
392 Oltvai Ferenc mek vissza is foglalták, de végül is az utóbbi kénytelen volt átadni a temesvári begler-bégnek, aki valószínűleg leromboltatta várát és neve ezért nem fordul elő a forrásokban.* Nagylak a felszabadító háborúk után része lett a marosi határőrvidéknek, 50 hajdút és 25 huszárt helyeztek el itt. A visszafoglalt területen kialakított kincstári birtokok helyi központjává vált. Amikor pedig Mária Terézia a határőrvidéket feloszlatta és a területet a magyar vármegyékbe kebeleztette, a szerb határőrök kiváltságaik elvesztése feletti elkeseredésükben, tömegesen jelentkeztek az orosz cár toborzási felhívására és Ukrajna déli részére települtek. A szerbek jó része Nagylakról is eltávozott 1751-ben. Űj szálláshelyeiket az elhagyott helységek után nevezték el Oroszországban: Pécska, Csanád, Nagylak, stb. 5 Helyüket románok és a XVIII. század végén szlovákok foglalták el. 6 Nagylak már a XVIII. század második felében ismét mezővárosi kiváltsággal élt. A XIX. század elejétől járási központ volt. Régi templomának és várának alapfalai 1774-ben még láthatók voltak, sőt a XIX. század végén is megvoltak. 7 A község 1910-ben Makó után Csanád megye legnépesebb helysége volt: " magyarok 1439 németek 150 szlovákok 7631 románok 4330 szerbek 251 egyéb 222 14 023 lakos 8 ^ Nagylak járási székhely is volt: a nevét viselő járás Csanádpalota, Kövegy, Pitvaros, Ambrózfalva, Nagymajlát, és Csanádalberti községekre terjedt ki. Az első világháborút követően, a Monarchia összeomlásakor, 1918. október 31-én a fegyveresen hazatért katonák egy csoportja, a nincstelenek, főleg asszonyok kíséretében élelmiszereket követelt a hatóságoktól. Másnap egyes vagyonos embereket kiraboltak és elűzték azokat a tisztviselőket, akik ellenszenvesek voltak. Nemzetiségi községről^évén szó, ezek között magyarok is voltak: többek között a községi főjegyzőt is menekülésre késztették. A főszolgabíró a községi dobos kíséretében rendet akart teremteni, de senki sem csatlakozott hozzá. Polgárőrséget szándékozott szervezni, de eredménytelenül. 10—12 fegyveres katona fellépésére a csendőrök a tanyák közé menekültek, majd 20 főre kiegészülve visszatértek. A polgárság vezetői megalakították a nemzetőrséget és a rend helyreállt. A polgári forradalom időszakában a lojálisnak számító szlovák és román nemzetiségű vezetőket bevonták a községi Nemzeti Tanácsba. 1919. március 12-én a Nemzeti Tanács kénytelen volt működését beszüntetni és helyét átadta a Munkástanácsnak. A községi elöljáróság ezekben a napokban már nem fejtett ki működést. A 30 tagú Munkástanács a szociáldemokrata párt küldötteiből alakult meg és a tagok jelentékeny számban románok és szlovákok voltak. Ettől kezdve a hatalmat ez a testület gyakorolta. A Munkástanács hatalomátvételével, miként a megyeszékhelyen Makón, már jóval korábban megvalósult a proletárdiktatúra, mint országosan. 9 A román értelmiségiek azonban ebben már nem vettek részt. Várták a román királyi csapatokat. Április vége felé ezek be is érkeztek, és ettől kezdve románok töltötték be a vezető pozíciókat. A román katonai és polgári igazgatás nyomban berendezkedett, és legfőbb teendője a rekvirálások mellett a szocialista elemek letartóztatása volt. Majd a Tanácsköztársaság ellen megindított hadműveletek során a románok az egész Tiszántúlt megszállták. 4 Borovszky i. m. II. k. 424. old. 5 Bohdaneczky Edvin: Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Csanádvármegyei Könyvtár 36. sz. Szerk. Dr. Ep erj essy Kálmán és Árva János. Makó. 1940. 19. old. 6 Dr. Szentkláray Jenő: Közállapotok Csanád vármegyében a török uralom után. A Csanádvármegyei Régészeti és Történelmi Társulat Évkönyve 1890/91. Szerk.: Czinkótzky Márton. II. k. Bp. 1892. 41. old. ' Borovszky i. m. II. k. 415. old. 8 A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi Népszámlálása. Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat. 42. Bp. \912. 343. old. 9 Csongrád megyei Levéltár (a továbbiakban CsmL), Csanád vármegye Levéltára, alispáni átok (a továbbiakban Csm. alisp.), 3337/1919.
