Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.

Szabolcs vármegye levéltára (1850—1949) 385 nem bírta a selejtezést kellő pontossággal és körültekintéssel elvégezni. Az ügyvitellel kapcsolatos panaszok ellen a főlevéltárnok általában azzal védekezik, hogy olyan kevesen nem győzik a rengeteg munkát, s ez az indok néha helytálló is. Ezt bizonyítja az effajta védekezés gyakorisága.

35 A munkaerő hiánya az ügykezelés elégtelenségének kérdésében tehát fontos, de korántsem meghatározó. Sok az olyan alispáni, fő- és aljegyzői felszólítás, figyelmeztetés, amely a levéltári tisztviselők nem éppen kielégítő „munkamoráljára" enged következtetni. 1878-ban például az ellen emelt a megye kifogást, hogy a „levéltárba beküldött kézbesítési ívek még máig is nem szabatosan az illető ügy darabokhoz, hanem csomagokba vannak elhelyezve". A figyelmeztetés hangsúlyozta, hogy a „megye közönsége" éppen a „rendszertelen kezelések" megszüntetése végett hozott létre két levéltárosi állást.

36 Egy jelentés 1883-ból hanyagsága miatt az allevéltárnokot marasztalta el, kinek mulasztását a főlevéltárnok is felpanaszolta.

37 1893-ban pedig az aljegyző által írt figyelmeztetés súlyos hibák kiküszöbölésére kérte fel a levéltári tisztviselőket: kiderült, hogy „számtalan újonnan érkező ügydarabnak a levéltárban külön iratcsomó nem nyittatik, hanem igen sok egymáshoz tartozónak látszó ügydarab rendszer nélkül az iktatószámok feljegyzése mellőzésével egy-egy iratcsomagba tétette tik".

38 S az összes panaszok és figyelmeztetések betetőzéseképpen olvashatunk egy olyan alispáni felszólítást is, mely a kijelölt munkaidő betartására kéri fel a tisztviselőket.

39 4. A fentiekből kiderülő hiányosságok tehát súlyos nehézségeket okoztak mind a folyó megyei ügykezelésben, mind pedig a levéltár iratmegőrző funkciójával kapcsolatos teendők ellátásában. E hiányosságoknak — mint már említettük — a felelős ellenőrzés hiánya, a munkaerőhiány és a tisztviselők hanyagsága voltak okai. Ez a hanyagság — a személyes tulajdonságokat figyelmen kívül hagyva — a tisztviselők szakképzetlenségének, a levéltárügy iránti közömbösségnek következménye. A főlevéltárnokok kijelölésében a megfelelőség helyett sok más tényező játszott közre. A problémákat 1883. évi I. te. 13. §-ának megjelenésétől kezdve érdemes követni. A törvény a főlevéltárnoki állást 8 gimnázium elvégzéséhez és sikeres levéltári szakvizsga tételéhez kötötte. Ennek a törvénynek létrejöttétől kezdve a leendő főlevéltárnokok szakképzettségét elengedhetetlen feltételként kellett volna kezelni, ez azonban nem így történt. 1894—95-ben — az első főlevéltárnok-változás Szabolcsban 1883 óta — a főlevéltárnok (Űjlaky György) nyugdíjaztatása folytán az addigi allevéltárnokot (Márky Elek) nevezte ki a főispán. Az állásra négy pályázó volt, s mint levéltári gyakorlattal rendelkező, a megyét már ismerő, s — nem utolsó sorban —mint nyíregyházi lakos, valóban ő volt a legesélyesebb. A törvény által kikötött szakvizsgával azonban ő sem rendelkezett. E törvény betartását valószínűleg komolyan vette a felső vezetés, mivel kérését, hogy a szükséges képesítés alól mentesítsék, elutasították. Miután tehát a szakvizsgát kideríthetetlen okok miatt letenni nem tudta, állásáról önként lemondott.

40 35 Alispáni iratok II. 1883/85.; XIII. 1888/29. — Levéltári iratok. IV. B. 424. 3. doboz 1892. 38 Alispáni iratok 1878/4527. 37 Alispáni iratok II. 1883/86. 1883/8245. 88 Alispáni iratok II. 1893/232. hasonló panaszokat olvashatunk a későbbiek folyamán is, pl.: II. 1896/274. 1896/20 582. 39 Alispáni iratok 3951/1878. — 4525/1878. 40 Alispáni iratok II. 1894/393. — Főispáni iktató 1896:318; 596; 639; 702. számok. 25 Levéltári Közlemények