Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.

386 Németh Kálmánné A törvényt tehát igyekeztek betartani; ezt mutatja a következő főlevéltárnok ügye is. Márky Elek lemondása után a főispán Inczédy Lajost nevezte ki a szakvizsga letételéig helyettes főlevéltárnokká 1896. októberében, aki — többszöri halasztás után — 1897. októberében letette a kívánt szakvizsgát.

41 Ennek ellenére a levéltári kezelés semmit sem javult, mert az új főlevéltárnok szakképzettséggel ugyan rendelkezett, de a levéltárügy iránti lelkesedéssel annál kevésbé. Munkássága alatt (1896— 1915-ig) mást sem olvashatunk az alispáni mutatókban, mint fizetéselőleg ügye, fizetésletiltási ügye, magánfelek panaszai ellene, a „Nyírvidék" c. lap szerkesztésével (melyet lényegesen nagyobb intenzitással végzett) kapcsolatos ügyei.

42 Valószínűleg az ő idejében pusztult el a Bach-korszaki iratanyag jelentős része egy engedély nélküli selejtezés folytán. (Ez azonban csak feltételezés: az 1900—1901. évi selejtezési terv —mint már említettük — belügyminiszteri jóváhagyás hiányában nem került — hivatalosan — végrehajtásra. Tömeges Bach-korszaki iratanyag említésével viszont itt találkozunk utoljára. Másrészt pedig az 1938—1942 között zajlott selejtezés idején nem valószínű, hogy ilyen nagy mennyiségű, történelmi becsű iratanyagot megsemmisítettek volna. 1900—1938 között az alispáni mutatókban nem találunk selejtezésre vonatkozó bejegyzést.) Inczédy 1915-ben bekövetkezett halálával a főlevéltárnoki állás újból megüresedett. Ekkor már sokkal komolyabb a helyzet, mivel az 1912. évi LVII. te. 10 §-a előírta, hogy a főlevéltáros csak olyan főiskolai végzettségű lehet, aki a tudományegyetem vagy jogakadémia elvégzése után az államtudományi vagy tanári vizsgát is sikeresen letette. Több pályázó közül az alispán a következő hármat javasolta: Halász Imre (középiskolai tanári oklevél és országos levéltári kezelő szakvizsga); Pethes Kálmán Szolnok—Doboka vármegyei levéltárnok (latin, theológiai vizsga és országos levéltári kezelő szakvizsga); valamint Nagy Lajos református hitoktató (ref. theológia és qlső lelkészképesítő). A főispán Nagy Lajost nevezte ki, bár logikus az lett volna, ha a két levéltári vizsgával rendelkező közül válogat. Az így alakult választásban valószínűleg az is közrejátszott, hogy egyedül Nagy Lajos volt nyíregyházi lakos.

43 Igaz ugyan, hogy ellene — Inczédyvel szemben — nem találunk semmiféle panaszra vagy fegyelmi ügyre vonatkozó bejegyzést, de a levéltárral foglalkozó munkálatairól sem kapunk semmilyen tudósítást. Régi, még vele együtt dolgozó nyíregyháziak azt mondják, hogy jobban szeretett enni és lustálkodni, mint levéltári munkájával foglalkozni. 22 évi munkássága alatt a levéltárral kapcsolatos ténykedésére mindössze egy utalás található: 1932-ben elutazott Ungvárra és Beregszászba, hogy a közigazgatásilag egyesített megyék ide eső területére vonatkozó iratokat elhozza.

44 A többi vele kapcsolatos mutatókönyvi bejegyzés vagy irat útiszámláival, előléptetési és képesítési ügyével foglalkozik. (A belügyminisztérium Nagy Lajos részére a képesítési pótlék folyósítását nem engedélyezte, mivel nem rendelkezett a szükséges főiskolai — tudományegyetemi vagy jogakadémiai — végzettséggel.)

40 Nagy Lajosnak 1937 novemberében bekövetkezett halála után először fordult elő, hogy a levéltárvezetői állást egy szakképzett, valóban e feladatra alkalmas sze41 Levéltári iratok. IV. B. 424. 3. doboz. 1896. — Alispáni iratok. II. 1897/109. — Főispáni iktató 1897:630; 843. számok. 42 Az ezekre vonatkozó iratok a selejtezés miatt rendkívül hiányosak, így az itt felsoroltak közelebbi tárgyát — az alispáni mutatók néhány szavas bejegyzésén túlmenően — nem ismerjük. 43 Alispáni iratok. 7212/1918. 18 942/1915. k. sz.; 3206/1915. főisp. 44 Alispáni iratok. 18 404/1932. 45 Alispáni iratok. 7212/1918.