Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.

384 Németh Kálmánné alatt ugyanazt közli, mint az 1871. évi. Itt találkozunk először az allevéltárnok kategóriájával és feladatainak meghatározásával: munkakörét a főlevéltárnok jelöli ki, akit távollétében teljes felelősséggel helyettesít.

30 Az 1887. és 1899. évi szabályrendeletekben a főlevéltárnok és allevéltárnok címszó alatt ugyanazt találjuk, mint az előbbieknél (mindössze a megjelölésben van némi eltérés, az 1899. éviben allevéltárnok helyett „levéltári segéd" megjelölés olvasható). Az 1887. évi szabályrendelet az ügyvitel módosulása szempontjából fontos. Ebben a rendelet-gyűjteményben rögzítették az új kezelési módot, a kútfő-rendszert: az ügyeket 19 kútfőbe sorolták. Ezeknek leírása után a rendelet közli az új ügyvitel legfontosabb feladatait: azonos tárgyú, ügyek egy irattári jel alatti kezelése; új ügyeknek külön iratcsomó (rajta kútfő, év folyószám) nyitása; iratjegyzék készítése; sorkönyv vezetése stb. Tehát ez a rendelet az ügykezelés szempontjából lényeges változást hozott.

31 Az utolsó, 191 l-es szabályrendelet nagyjából ugyanazt tartalmazta, mint az előzőek. Eltérés abban volt, hogy a főlevéltárnok mellett csak irattárnokról szólt, kinek feladata az árvaszéki irattár kezelése saját felelőssége mellett. Az irattárnok a főlevéltárnokot távollétében helyettesítette.

32 Az irattárnoki munkakör létrehozására vonatkozóan már 1893-ban találunk utalást. A főlevéltárnok az árvaügyek intézésének felügyeletét — sok teendője miatt — szeretné az allevéltárnokra ruházni. Az alispáni hivatal a kérelmet többek között a következő indokkal utasította el: „a felelősségnek az allevéltárnokra való hárítása azért sem volna időszerű és célravezető, mert a vármegye közönsége az allevéltárnoki állás megszüntetése, s annak irattárnoki címmel... való helyettesítése iránt a kellő lépéseket már megtette.

33 A megvalósításra valószínűleg csak 1899 után került sor, ugyanis az 1899. évi szabályrendeletben még nem szerepel az „irattárnok" címszó; itt a „levéltári segéd" megjelölést olvashatjuk. Az irattár és a levéltár szétválasztása az ügykezelés szempontjából rendkívül szerencsés lett volna, ugyanis a két „intézmény" egyesített munkája folytán a mindennapi tennivalók igen sok feladatot róttak a levéltári tisztviselőkre. Az 1900-as évek elejéig gyakran találunk az iratok között akár állandó, akár napidíjas írnok vagy kisegítő felvételét kérelmező fő- és allevéltárnoki beadványt. Ezek a kérvények valószínűleg helytállók voltak, amire bizonyíték egy fenti tárgyú allevéltárnoki kérelem indoka: a szóban forgó év november 19-ig a levéltárba (vagyis az irattárba) érkezett ügydarabok száma 22 651 volt (alispáni, kórházi, kihágási, erdészeti, közigazgatási bizottsági iratok). Ezekkel való munka: szerelés, elkönyvelés, iratboríték készítése a „sürgetendő iratok nyilvántartása, egyes felek útbaigazítása". Ezek a folyó ügyekkel kapcsolatos feladatok. Ezeken kívül vannak még az iratőrzéssel — tehát a levéltár funkciójával — összefüggő teendők (másolatok kiadása, régi iratok kikeresése, jelentések tétele az alispánnak stb).

34 Mindezt azidőtájt három ember látta el: a fő- és allevéltárnok és egy állandó írnok. A rakodáshoz alkalmakként rendelkezésükre állt a hivatalszolga-személyzet valamelyik tagja. A munkaerő kérdése minden bizonnyal befolyásolta az ügykezelést. Mint fontos tényező nemcsak a levéltári és irattári munka hiányosságában, hanem a már említett selejtezési munkálatok elégtelenségében is nagy szerepet játszott; kevés ember 30 „Szabályrendeletek" „Szabolcs vármegye szervezkedési munkálata" 1878. 8—9. 1. 31 Szabolcs vármegye szabályrendeletei. Nyíregyháza, 1887. 12—15. 1. 32 Szabolcs vármegye szabályrendeletei. Nyíregyháza, 1911. 22. 1. 33 Alispáni iratok II. 1893/232., 1893/8247. 34 Alispáni iratok I. 1894/350.